Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

11 Ellenben elsőrendű alperesre nézve felperes által felebbezett részében mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával a marasztalás egyetemlegesen kimondandó volt, mert jóllehet elsőrendű alperes azzal védekezik, hogy ő mint igazgató, a választmány határozatait végrehajtani köteles lévén, azért, hogy felperes takarékpénztári 1150 frtos könyvecskéjét a társulat érdekében értékesítette, felelősséggel annál kevésbé tartozhatik, mert a választmányi ülésben részt sem vett; e vádelme figyelembe vehető nem volt azért, mivel alperes beismeri, hogy a kérdéses könyvecskét Z. Lipóttól (harmadrendű alperes) vette át, kinek azt a választmány, egy általa eszközlött váltó aláírása folytán, biztosítékul adta át; azt azonban, hogy arra a választmány által hozott jegyzőkönyvi határozattal utasíttatott és különösen megbízatott volna, miszerint a könyvecskét Z. Lipóttól a végett vegye át, hogy ezt vásárlott áruként tovább adhassa, illetőleg értékesíthesse, a per során mivel sem igazolta, állítja ugyan alperes elleniratában, hogy a könyvecskét Z. Lipóttól T. választmányi tag utasítása folytán vette át, ezt azonban szinte nem igazolja, mert T. a hivatalból felterjesztett büniratok közt levő önvallomásában azt, hogy ily utasítást adott volna, határozottan tagadja, sőt állítja, hogy arról, mikép elsőrendű alperes a könyvecskét mi czimen t. i. mint üzleti tőkét vagy óvadékot vette-e át Z.-tól, tudomással sem birt, de ha T. érintett utasítása való volna is, alperest az sem menthetné meg a felelősségtől, mert a bünfenyitő iratoknál fekvő alapszabályok szerint tudnia kellett, hogy a választmány a társaság birtokába bármi czimen került értékek iránt csak ülésekben hozott határozatok által intézkedhetett és így tudta azt is, hogy a szabálytalan és egyoldalú eljárás folytán kezeibe jutott könyvecskét mint felperes óvadékát a társaság czéljaira fel nem használhatta, még az esetben sem, ha ily határozat valósággal létrejött volna, mert az őrizetül letett óvadékot saját czéljaira a társaság sem volt jogosítva fordítani. Ily helyzetben, tekintettel arra, hogy elsőrendű alperes mindezek ellenére a társaság tulajdonához nem tartozó takarékpénztári könyvecskét F. kereskedőnek szállított áruként átadta s ezen cselekménye által felperest megkárosította, őt is felelősnek tekinteni s másod- és harmadrendű alperesekkel egyetemlegesen