Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)
287 zik, hogy azon váltó az üzletből általa hitelbe elvitt bőráruk értéke összeszámolásakor állíttatott ki és annak értéke mindeddig kifizetve nincsen, továbbá, hogy elsőrendű alperes ezen kereseti váltón levő aláírás valódiságát és a tartozás fenállását elismerte s annak kifizetését magára vállaltai) tartoznak alperesek a kereseti tőkét stb. felperesnek megfizetni. Ellenesetben felperes keresetével elutasittatik. Indokok : A perújításnak hely volt adandó, mert az ujitott kereset mellett beügyelt néhai N. Lajos váltóelfogadó hagyatéki leltára s tárgyalási jegyzőkönyve olyan uj bizonyítékok, melyeket az alapperben felperes nem használt és így a váltóeljárás 43. §. és az 1881 : LIX. tcz. 60. §-a értelmében perujitási kérelme jogosult. Ehhez képest, mert ezen okmányokkal bebizonyította, hogy alperesek néhai N. Lajos örökösei és hogy hagyatéki vagyon, melyben örökösödnek, valósággal létezik. Bebizonyította továbbá azt is, hogy ezen kereseti váltókövetelés valódiságát azzal, mert a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet minden kifogás nélkül aláirta, elsőrendű alperes elismerte és annak kifizetését a hagyatéki ingatlannak kiskorú fia nevére leendő bekeblezés, egyszersmind a haszonélvezetnek részére leendő biztosítás mellett elfogadta ; hozzájárul ezekhez a kihallgatott tanuk vallomásában igazolt azon körülmény, hogy néh. N. Lajos által felperes üzletében hátrahagyott tartozása iránt alperes felperesnél csakugyan jelentkezett, s még ha a K. Adolf és M. Simon tanuk előadásai az alperesi kifogások folytán figyelmen kívül hagyatnak is, N. István és Sz. József vallomásai szerint, férje tartozásai lefizetését ígérte; mert hogy a kereseti váltókövetelésen kivül más tartozása maradt volna az elhaltnak felperes üzletében, ezt alperes nem is állítja, tekintve végül, hogy a felperestől neki oda kinált esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta és ez által a felperes előadásait hallgatólag helybenhagyta, sőt mivel a megtagadott aláírásnak a néhai férje kétségbevonhatlan aláírásával leendő szakértői bizonyítását is szándékosan mellőzte. A tanúvallomásokkal és beügyelt okiratokkal fél próbaerejüleg igazolt követelés megítélése, a mennyiben peres felek egyike sem saját tényében szerepel, a váltóaláirás valódiságának bebizonyítása körül csakis a felperesnek oda itélt póteskü le- vagy le nem tételétől volt felfüggesztendő.