Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

288 A budapesti kir. tábla : A perújításnak hely adatik, de felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperesek a kereseti váltón levő elfogadói aláírás valódiságát tagadták. Erre nézve tehát a bizonyítás felperest terheli. Felperes azon körülmény igazolása végett tanukra hivatkozott ; elsőrendű alperesnek esküt kínált s üzletvezetőjének, K. Dávidnak, főesküjét felajánlotta. A kihallgatott tanuk azonban azt, hogy a kereseti váltón levő elfogadói aláírás N. Lajostól származnék, nem bizonyították, K. Adolf tanúnak azon előadása pedig, hogy a kérdéses váltót N. Lajos maga hozta az üzletbe, tekintve a tanuknak felpereshez való rokonsági és szolgálati viszonyát, oly részbizonyitéknak, mely felperesnek üzletvezetője személvében leteendő pótesküje által kiegészíthető lenne, nem tekinthető. De sem felperes, sem alperes saját tettében nem forog, oly körülményt pedig, melynél fogva az aláírás valódiságára vonatkozó eskü egy harmadik személynek megítélhető lenne, felperes fel nem hozott, a kínált és ajánlott főeskü alkalmazásának tehát jelen esetben helye nincs. Nem képezhet az aláírás valódisága tekintetében bizonyítékot azon körülmény sem, hogy a B. alatt csatolt váltó alapján a zálogjog előjegyeztetett, még ha alperes tagadása ellenében felperes azt, hogy a zálogjog előjegyzését rendelő végzés N. Lajosnak kézbesittetett, bizonyította volna is, mert az igazolástól függő előjegyzés alapjául szolgáló okmány valódiságára vonatkozólag bizonyítékot átalában nem képezhet. De nem lehetett alpereseket elmarasztani elsőrendű alperes által állítólag tett beismerés alapján sem, mert azon körülmény, hogy ezen tartozás a D. alatt csatolt leltárba felvétetett, tekintve, hogy ezen követelés erejéig az A. alatt csatolt váltóra vezetett záradék szerint a zálogjog a hagyatékot képező egyik ingatlanra előjegyeztetett és így ezen tartozás a leltárban már ez alapon is kitüntetendő volt, a kereseti váltókövetelés valódiságára vonatkozó beismerést nem képez. Mert a tanuk csak arról tesznek vallomást, hogy elsőrendű alperes azt ismerte be, hogy az örökhagyónak felperes irányában tartozása volt, de azt, hogy a kereseti váltótartozás valódiságát ismerte volna be, pedig jelen perben bizonyítás tárgyát csakis ez képezheti, nem bizonyították. Ily körülmények között, habár felperes az A. alatt csatolt váltóval és