Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

209 Vádlottnak ezen elbeszélését az ismeretlennek leüttetéseig a tanuk is támogatják ; hogy a leütés után mi történt, arra nézve vádlottnak azon beismerésén kivül, hogy a leesettre is ütött még egynehányat, egyéb bizonyíték nincs. Minthogy azonban nemcsak, hogy vádlott nem bizonyitja, de a vizsgálat sem szolgáltatott semmi adatot arra nézve, hogy a V. Péternek bizonyult ismeretlent azon alkalommal a vádlotton kivül más is bántalmazta volna; söt ha figyelembe vétetik, hogy a déltájban és igy fényes nappal történt esetre csakhamar utczai bámulok gyülekezvén és rendőrségi közegek is jelenvén meg, a kik aztán a sértettet a vádlott szekerén a vádlottal együtt a rendőrség hivatali helyiségébe szállították, a más általi bántalmazásnak a nélkül, hogy azt valaki észre ne vette volna, a lehetősége sem bir valószínűséggel. Jóllehet tagadja vádlott, hogy ő V. Pétert taposta volna, bebizonyitottnak veendő, hogy a halált okozott belső elvérzés a vádlott általi bántalmazásból származott. A vádlott cselekménye és a sértett halála között az okozati összefüggés be lévén ekként bizonyítva, a mire nézve egyébiránt az első és másodfokú bíróságok indokolása szerint sem forog fen semmi kétség, eltérőleg azon bíróságok felfogásától nem találtatott e helyen elfogadhatónak a jogos védelem vagy a jogos védelem határainak a cselekmény vádlott bűnösségébe való beszámítását kizáró tulhágása. Mert a btk. 79. §-a szerint a jogos védelem ismérvei abban állanak, hogy az a személy vagy vagyon ellen intézett vagy azt fenyegető nemcsak jogtalan, de egyszersmind közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges volt légyen. Ily közvetlen megtámadás, mely a vádbeli cselekményt jogos védelemmé minősítené, jelen esetben a vádlottnak sem vagyonára, sem személyére nézve nem forgott fen. Mert a vádlottnak önvallomása szerint V. Péter, midőn őt a vádlott meglátta, csak a lovak körül babrált, fel akarta azokat kantározni. Álló helyzetben és nem futásban vagy az eltulajdonított dologgal való menekülésben volt tehát akkor, midőn a vádlott feléje közeledett. És igy a vádlott vagyonát közvetlen veszély nem fenyegette. Döntvénytar, uj folyam V.