Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam V. kötet (Budapest, 1883)

197 birtokában már az első házassága, illetőleg özvegysége idejében létezett, vagy is azt, hogy azon összeg, melynek felét igényli, csakugyan a vele való házasság ideje alatt szereztett. E tekintetben a C. alatti telekkvi kivonat elegendő bizonyítékul nem vehető, mert ez ki nem zárja, hogy Sz. István már előbb ingó vagyonnal birt, sőt fenjelzett foglalkozása támogatja alperesek azon állítását, hogy tetemesebb üzleti tőkével kellett rendelkeznie. Miután pedig szerzeménynek általában és így a házasság alatti közszerzeménynek is csak az tekinthető, a mennyivel a férj vagyona a házasság ideje atatt gyarapodott, ily gyarapodás azonban felperes által ki nem mutattatott: mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetévet elutasítani kellett. 116. Ha a katonai gyakorlatok alkalmával egyes csapatok, habár a parancsnokság rendelkezése nélkül, magánépületeket lerombolnak, ezen kárért a katonai kincstár felelősséggel tartozik. (1883. május. 31. 1127. sz. a.) A szerencsi kir. járásbíróság S. István felperesnek a cs. kir. katonai kincstár alperes elleni 500 frt iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteleztetik 330 frt kártérítési összeget felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes tulajdonához tartozó nemesi birtokon az ott táborozó katonaság által okozott kár annak idején felszámittatott, a járási szolgabírói hivatal utján az eljáró vegyes bizottságnak bejelentetett, attól azonban mint nem odatartozó elutasittatott. Ezen köztudomású felperesi tényállás az állítólagos kárt illetőleg megtagadtatott, hogy azonban a kár annak idején és helyén bejelentetett és a helyszínén működő vegyes bizottság által károsított elutasittatott, alperes által czáfolatba nem vétetett, hogy pedig ellen kártételre vonatkozó panasz, jelzett bejelentés után másodízben a budapesti katonai parancsnoksághoz is felterjesztetett, azt a kassai hadparancsnokságnak e bírósághoz intézett 4945/82. sz. megkeresvénye igazolja. Ily körülmények között a kárnak egyszerű megtagadása figyelembe már csak azért sem vétethetett, mert az