Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

299 kereskedői könyvekben nyújtott bizonyítékoknak alkalmazhatására való tekintettel, vagyis mint azt az előbbi anyagi törvényeknek megfelelő egy és félévi s illetőleg 3 évi időtartamra vonatkozó hivatkozása tanúsítja , a könyvek bizonyító erejének tartamára álla pitotta meg. A könyvek bizonyító erejének azon időtartama azonban, melyről az előbb fenállott anyagi törvénynek megfelelőleg az 1868: LIV. törvczikk 35. §-a említést tesz, az 1875: XXXVII. tczikk 31. §-a mint későbbi törvény által változást szenvedvén, s a könyvek bizonyitó erejének tartama különösen kereskedők között 10 évi határidőre kiterjesztetvén, a birói illetőség szabályozására nézve jelen esetben nem a ptrts. 35. §-ában emiitett egy és fél évi, hanem a kereskedelmi törvény 31. §-ában megszabott 10 s illetőleg 2 évi határidő volt irányadóul elfogadandó. Minthogy pedig kereskedői minőségét alperes tagadásba nem vette, és a kereseti követelés a csatolt könyvkivonat szerint 10 évi határidőn belőli könyvezésen alapul, ezeknél fogva az eljárt kir. járásbíróságnak ez ügybeni helyi illetékességét megállapítani kellett. 196.* Kereskedők és kereskedelmi meghatalmazottak között felmerült peres kérdések az iparhatóság elé nem tartoznak. (1882. november 7. 4892. sz. a.) K. Dávid felpesnek K. Gusztáv és társa czég alperes elleni 506 frt 13 kr. s járulékai iránti kereskedelmi perében a bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság a birói illetőség kérdésében következő végzést hozott: A birói illetőség ellen tett kifogás elvettetik. Indokok : A tárgyi illetőség elleni kifogás azért volt elvetendő, mivel a kereskedelmi eljárás 6. §-ának 8-ik pontja szerint a kereskedők és kereskedelmi meghatalmazottak között ezen viszonyból származó keresetek a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak, az 1872. évi VIII. tcz. 97. §-a szerint pedig az iparhatóságokhoz csak az iparosok és segédek, valamint a tanonczok s munka- vagy tanviszonyból származó ügyek tartoznak. A helyi illetőség elleni kifogás szintén elvetendő volt, mert