Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

263 A belkellékek ellen tett ellenvetései abban összpontosíthatok, hogy egy 85 éves öreg ember, kinek hallási és látási tehetsége megfogyatkozott, az rendszerint oly gyenge elméjű, hogy ennélfogva akaratának szabad elhatározásában akadályozva van. Ezen mitsem bizonyító, alperes által tagadott, s a kihallgatott tanuk által megczáfolt feltevés bírói figyelmet nem érdemel, valamint azon felperesi kívánalom, hogy ezen feltevés megállapítására szakértő orvosok meghallgattassanak, elutasítandó volt, mert bármiféle átalános nézetek nem képezhetnek bizonyítékot a jelen concrét esetre, hogy néh. K. Frigyes nem ép ésszel rendelkezett volna. A külkellékek hiányát sem sikerült felperesnek bebizonyítani, mely a kihallgatott 4 tanúnak a lényeges körülményekre nézve teljesen egybehangzó hit alatti vallomásaikkal be van bizonyítva, hogy néh. K. Frigyes által tett végrendelet mindazon külkellékekkel bir, melyeket az 1876. évi 16. tcz. elöszab. Ugyanis a nevezett tanuk egybehangzó vallomása szerint jogszerüleg bizonyítva van, hogy: 1. a végrendelet-tételnél egyszerre és együttesen 6 tanú volt jelen, és pedig a végrendeletet aláirt 5 tanú, kik közül L. Ignácz szintén időközben elhalt, és az örökhagyónak minden ügyeiben átalános meghatalmazottja B. Henrik, ki mint fölös számú tanú a végrendeletet alá nem irta. 2. hogy a jelen volt tanuk néh. K. Frigyesnek régi ismerősei voltak, s igy a végrendelkező személyében tévedés nem lehetett; 3. hogy a tanuk a végrendeletet sajátkezüleg írták alá; 4. hogy a végrendelkező hallásában és látásában megfogyatkozva lévén, a végrendelet tartalmát, hogy t. i. minden, bárhonnét eredő vagyonában hü npolónéja és sok éven át gondviselője özv. W. Jánosné legyen átalános örököse, a kihallgatott tanuk annyira ismerték, hogy azt évek után a tanúkihallgatáskor is elmondani képesek voltak ; 5. hogy a Z. Miklós által írásba foglalt végrendelet a látás és hallásban megfogyatkozott végrendelkezőnek hallcsö által erős hangon a jelen volt tanuk által pontonkint fülébe olvastatott, mire a végrendelkező nemcsak kijelentette, hogy a végrendelet az ő végakaratát tartalmazza, hanem a végrendelet tartalmát szóval is elmondotta;