Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam IV. kötet (Budapest, 1883)

255 alperes önmagának nehezítette meg az esetleg vitássá válhatott azonosság bizonyítását; mert másrészt azon körülmény, hogy az eladás és vásárlás mustra szerint történt, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a vétel tárgyának minőségére nézve még külön kikötés is jött létre felek között; mert a nevezett tanuk vallomása nem' zárja ki feltétlenül felperes által vitatott azon kikötést, mely szerint a szállítandó búzának üszőktől és üszökvégtől mentesnek kell lennie; mert L. M. Lipót tanúnak azon vallomása, hogy alperes az érintett kikötést beismerte, a tanú által emiitett beismerést illetőleg nem saját tényében forgó felperesnek pótesküjével teljes bizonyíték erejére nem emelhető, és mert felperes a vitatott kikötés bizonyítására utolsó vonalban alperest főesküvel kínálta meg, és alperes a főesküt elfogadta. A főeskü letétele esetében a mondott kikötés megtörténte bizonyitatlan maradván, és másrészt felperes a mustrát fel nem mutatván, s ennélfogva a keresk. törvény 363. §-a értelmében az alperes által szállítani kivárt áru mustraszerünek és ennélfogva a szerződés felperesnek vétkességéből teljesedésbe nem mentnek lévén tekintendő, a keresk. törvény 277. §-a értelmében felperes az adott foglalót elveszti, kártérítést nem igényelhet, s a felperesi kereset alapjául szolgáló szerződés, s illetőleg annak megszegése alapján viszonkeresetileg követelt, a kikötött vételár s a valódiságára kétségbe nem vont 3 7. alatti közjegyzői okirattal kimutatott, a keresk. törvény 347. §-ának megfelelőleg felperes rovására eszközlött eladás alkalmával befolyt eladási ár között mutatkozó, fent számszerűleg kitett különbözetet, ugyanazon okirat és a hasonlóképen valódiságukra kétségbe nem vont 2 7. és 4 7. alatti közjegyzői okiratokkal és 6 '/., 7 7., 8 7. alatti magánokiratokkal kimutatott, ugyancsak az itélet rendelkező részében czim és mennyiség szerint meghatározott, mennyiség tekintetében külön kifogással meg nem támadott, és mindössze a foglaló kétszerességét meg nem haladó költséget a keresk. törvény 352. §-ához képest alperesnek megtéríteni köteles. Ellenben a főeskü le nem tétele által bebizonyíttatván, hogy a felperes által vitatott külön kikötés megtörtént, tekintve hogy a kihallgatott szakértők előadása szerint az alperes által szállítani kívánt áru nem felel meg a jelzett kikötésnek, s ennélfogva a