Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

29 szék előtt folyamatba tett perében a karczagi kir. törvényszék és a budapesti kir. itélö tábla marasztaló ítéletei és utóbbi ellen felperes által beadott felebbezés és alperes által beadott semmiségi panasz és felebbezés folytán következő ítéletet hozott a magy. kir. Curia: A semmiségi panasz elvettetik. Az ügy érdemében : A kir. tábla Ítéletének azon része, melyben az A. a. pontozat mindkét peres felet kötelező szerződési jogügyletnek kimondatott, az abban felhívott okokból helybenhagyatik. Mindkét alsóbb bírósági ítéletek azon további része, melyben a peres felek az A. alatti szerződés teljesítésére s ebből folyólag felperes a haszonbérlet átruházásának kieszközlésére s a bérlemény átadására köteleztetett és mindkét peres félnek az átadás körüli kötelezettségei megállapittattak, megváltoztattatik s felperes keresetének ezen részével elutasittatik, fenhagyatván neki a szerződés nem teljesítéséből származhatott kára megtérítését külön per utján szorgalmazhatni. Mert alperes az első bíróság ítélete ellen nem élvén semmiségi panaszszal, a kir. tábla pedig lényegileg az első bíróság ítéletét hagyván helyben, a panaszbeli azon érvelés, hogy az első bírósági ítélet végrehajthatlan, mivel perben nem álló személy jogairól intézkedik, az esetben nem jöhet figyelembe, ha az a 13913/880. sz. a. kir. semmitőszéki határozat által túlhaladottnak nem tekintethetnék; s mert az A. alatti pontozatból nyilván kitűnik, hogy a felek hosszabb ideig tartó bérlemény átruházásában egyeztek meg, s a szerződés valamennyi pontjai azon feltevésből indulnak ki, hogy a bérlemény 1870. évi október hóban fog átadatni. Ennek teljesítése most már lehetetlen, miután a bérlemény idejének több mint % része letelt és az igazságnak s méltányosságnak nem felelne meg, hogy a felperes egyrészt felette rövid idejű bérleményben részesüljön, másrészt hogy azon nyereményi összeget, melyet 17 évig tartó haszonbérletért kötelezett, rövid 4—5 évi bérletért fizesse meg. A hosszú idő lefolyásának természetes következése az is, hogy az épületek sem lehetnek azon állapotban, melyben voltak akkor, midőn azok ára szerződésileg megállapittatott s hogy az átadandó élettelen fundus instructus, takarmány, stb. is eltér azon állapottól, melyet a szerződő felek szem előtt tartottak akkor, midőn az A. a.