Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)

2/6 rozottan megváltoztatta, a pts. 68. §-a szerint feltétlenül elutasítandó volt. A kártérítési jogalapon ennélfogva csak 15 36 frt 6 kr. képezi a per tárgyát. Kártérítési követelését felperes a következőkből származtatja: 1881. évi aug. 13-án a felek között alperes megbízói, felperes részéről pedig bizományosi minőségben bizományi ügylet jött létre, tavaszra szállítandó 2500 mtrmázsa buza tekintetében. Felperes a bizomány értelmében el is járt, a búzát azonnal eladta s erről alperest még aznap értesítette és egyúttal a történt eladás jóváhagyását kérte. Alperes azonban a tudósítás késő vétele miatt tévedésbe esvén az iránt, hogy az eladás nem a bizomány értelmében, azaz azonnal történt, a jóváhagyást megtagadta és ennél állítólag a kellő felvilágosítás daczára is megmaradt. Felperes tehát többszöri sürgetés után, mivel a buza ára naprólnapra növekedett, a bpesti áru- és értéktőzsde előtt aug. 23-án óvással élt, magát hasonmennyiségü búzának vétele által fedezte, és az ekként felmerült árkülönbözet járulékaival együtt képezné kártérítési követelését. De ezen tényállás azon részében, mintha alperes az ügyletet még a történt felvilágosítás után is vonakodott volna jóváhagyni , alperes által határozottan tagadásba vétetett, sőt alperes viszonválaszában az ellenkező bebizonyítására tanura hivatkozik és főesküt kinál, mely főeskü iránt felperes, ki a végirat mellőzésével a pert ítélet alá terjeszteni kérte, nem nyilatkozván, az általa bizonyittatni kívánt tény a pts. 233. és 234. §§. értelmében valónak vétetik ; mi egyszersmind a tanú kihallgatását is feleslegessé teszi. A tények ilyetén állása folytán felperesnek mi oka sem lehetett veszteségtől félni, mely utóbbiról különben azon időben (1881. aug.) még szó sem lehetett; felperes ugyanis a bizomány értelmében csak tavaszra szállítandó búzára nézve kötött jogügyletet és így kárt csak akkor szenvedne, ha megbizója (alperes) a teljesítési időben (tavaszszal) a búzát rendelkezésére nem bocsátaná s neki vevője kielégítése végett drágábban kellene azt megszereznie. Felperes azon ténye tehát, hogy magát 1881. évi aug. 23-án hasonmennyiségü buza vétele által fedezte, időelőtti, s tekintve, hogy alperes az eladást jóváhagyta, nem is okszerű ; magából a bizomány természetéből pedig épen nem következik. Fzen a felek közötti jogviszonytól teljesen független ténye felperesnek alperest kártérítésre csak ugy kötelezheti, ha ez utóbbi