Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam III. kötet (Budapest, 1883)
2-]0 tekintve, hogy a többször kiemelt törvény r. és 2. pontjaiban körülirt esetek természetének megfigyeléséből világosan kitűnik, hogy az r. pontban megjelölt esetben vádlott érdekében és ennek előnyére, a 2. pontban meghatározott esetben pedig a vád érdekében engedtetett meg a felebbvitel általi perorvoslat; tekintve, hogy e két eset egymástól világosan és tüzetesen elkülönítve és megkülönböztetve lévén a törvényben és a törvény által, ezek a gyakorlatban sem össze nem foglalhatók, sem egymás helyébe nem helyettesíthetők; miből kifolyólag tekintve, hogy habár a vád által használt felebbvitel esetében a B. T. K. 1. §-ának alapján joga van, sőt kötelessége a felsőbb bíróságnak, az 1880: XXXVII. tcz. 43. §. i. pontjának fenforgását vádlott érdekében akkor is megállapítani, ha vádlott felebbvitelt nem használt, de ellenkezőleg elvileg és feltétlenül ki van zárva annak megengedhetősége, hogy az idézett törvény 1. pontjának alapján egyedül a vádlott által igénybe vett felebbvitel alkalmul használtassék az alsóbb bíróságok ítéleteinek, a törvény 2. pontja szempontjából, és igy világosan vádlott hátrányára való felülvizsgálatára ; tekintve, hogy a felülvizsgálatnak a most emiitett alapon vádlott hátrányára való kiterjesztése által ez utóbbi, természetszerű helyzetének, állásának a bűnvádi perben való megzavarásával, valódilag a vád érdekeinek képviselőjévé változtatnék át, vagy pedig a kivételesen és a legszűkebb határok között még fenálló hivatalból való felülvizsgálat, az 1880: XXXVII. tczikk 43. §-ával nyilt ellentétben : további esetekre kiterjesztetnék ; tekintve végre, hogy a törvény a kihágások iránti eljárásban is gondoskodott a vád képviseletéről, s az esetben, ha akár a közvádló, akár a magánvádló a vád érdekében megengedett perorvoslatot nem használja, ebbeli mulasztása nem pótolható a vádlott által a saját érdekében, és a 43. §-nak csakis 1. pontja alapján esetleg használt felebbvitel által : Mindezeknél fogva kimondja a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással a 3989/1882. sz. alatt fenforgó esetre, hogy : «a járásbíróság előtt, kihágás czimén tárgyalt és az alsóbbfoku biróságok Ítéletében kihágásnak minősített cse-