Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

11 nek alapját képező ténykörülmények, az ezekből vom következtetés más eredményre vezet, mint a melyet az alsóbb bíróságok ítélete megállapított. Mindaz ugyanis, a mit a vádlott társaságában a mezőn volt valamennyi tanú állított és esküvel erősített, megegyez abban: hogy vádlott a cselekmény elkövetésekor közvetlenül megelőzött időben ingerültség nélküli, rendes és nyugodt kedélyállapotban volt ; hogy ő és a vele együtt volt legények hosszabb időn át együtt enyelegtek és tréfálóztak, sőt hogy vádlott M. Györgyöt és P. Jánost elvitte azon helyre, a hol P. Juon kötője volt és ezt elhozván, annak elhasitására szólította fel P.-t, a mit ez tréfából meg is tett. Valamennyi tanú vallomása megegyez abban is, hogy Zs. György későbben a tanukkal együtt a mezőn lefeküdt és aludt, vagy alvást színlelt; és ezen időre vonatkozólag sem tesz említést egyik is : hogy vádlotton izgatottságra, vagy egyáltalán valamely rendkívüli kedélyállapotra mutató jelenséget észlelt volna. Megegyeznek a tanuk vallomásai abban is, hogy a végzetes éj és a rémes cselekmény utáni reggel felé, szürkületkor Zs. György ugyanazon helyen feküdt, s másokat felköltött, a hol az este velük együtt lefeküdt. De a többször nevezett M. György és P. János a lefekvés ideje és reggeli szürkület között lefolyt időköz történetét látván és hallván, az előrebocsájtottakból csak azon következtetés lehetséges, hogy Zs. György bosszút forralva lelkében B. Juon ellen, ezen bosszút érlelte és e forralatát megátalkodott nyugalommal rejtette el kebelében akkor is, midőn bosszuterve megérlelt, s ő annak végrehajtását elhatározta, valamint a tervet, a mely szerint azt véghez viszi, s a mely szerint a bűntett elkövetése után a gyanút magától elháritandja, véglegesen megállapította. Az elkövetett cselekménynyel szemközt nem elhatározó a kérdés : vajon nagy vagy csekély oka volt-e vádlottnak a bosszúra, és hogy annak megölése, a kire haragudott, arányban állt-e a bosszú indító okával ? Az tény és ezt maga vádlott is bevallja, hogy ő haragudott B. Juonra; tény az is, hogy M. György, a mint vádlottat felkelni és azon hely felé indulni látta, a hol B. feküdt, az ébren volt P. Jánost ((figyelmeztette a bekövetkezendőkre :» tény továbbá, hogy