Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

le valamennyi elhatározó ismérveit : ez okból, ha vádlott vallomása megfelelne a valónak, cselekménye a gyilkosság kizárásával, vagy az alsóbb bíróságok ítéletei szerint a 279. §-ban, vagy pedig a többi körülmények szerint esetleg a 306. §-ban meghatározott bűntettnek lenne megállapítandó. Azonban vádlott vallomásának ezen része megczáfoltatik nemcsak M. György és P. János ellenkező vallomásával, a kik á most emiitett lényeges körülményre nézve a végtárgyaláson is külön megkérdeztetvén, az előbbi határozottan ezeket mondta: Nem igaz, hogy vádlott állítása szerint B. Juon nem lett volna fekvő helyén, hanem attól távolabb, vádlott lovánál ; ez esetben is, midőn vádlottat közeledni látta, vagy legalább, midőn ez által megtámadtatott és megszaladt: okvetlenül társai felé futott volna. De ellentétben van Zs. György állításával az is : hogy zajt, lármát egyetlen tanú sem hallott. Már pedig, ha B. Juon megfutamodott és Zs. György őt bottal fenyegetve, szaladva kergette volna : ez zaj nélkül nem mehetett véghez. Ez esetben pedig a két ember szaladása által okozott lármának, valamint B. Juon segélykiáltásának hallatszania kellett volna; és nem lehetséges, hogy e lármán és zajon a közeiben levő sok fiatal ember közül egy sem ébredt volna fel. Ehhez járul a vizsgálat alatt felhozott azon körülmény, hogy vádlott vaskos ember, B. Juon pedig 15 éves jól fejlődött ifjú lévén ; ha azon nehézkes vaskos ember ez utóbbi után szaladt és ez magát még azonfelül veszélyeztettnek látva, erejét a menekülésre megfeszíti: csaknem teljesen lehetetlen, hogy valamely véletlen közbejötte nélkül Zs. György B.-t utolérhette és az ütéseket ellene intézhette volna. Ily véletlenről pedig Zs. György maga sem tesz említést, ámbár a testalkatok különbségéből vont és ellene mutató körülmény a vizsgáló biró által felhozatott előtte, és már ez által is elég oka és alkalma volt a mentségének valódisága ellen szóló ezen körülményt hihetővé, valószinüvé tenni. Mindezek megczáfolják vádlottnak fent emiitett mentségét és ujabb bizonyítékot nyújtanak M. György és P. János azon vallomása mellett, mely szerint vádlott kereste fel a fekvő és alva talált szerencsétlent, és ily helyzetben ütötte öt agyon. Akként világosságra lévén helyezve a bűntett minősítésé-