Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

-1 kellék hiányával a hagyományos felperes ellenében eredménynyel csak akkor védekezhetnének, ha a végrendelet érvénytelenségét az erre illetékes bíróság által mondatták volna ki ; minthogy azonban ezt tenni elmulasztották, egyébként pedig azt, hogy az A. alatti végrendelet jogelődük néhai T. Imre végakarata, s hogy ezen végrendelet általa sajátkezüleg íratott alá, kétségbe nem vonták ; ennélfogva annak alapján felperes egyház a részére hagyományozott kereseti összeget joggal követelhette annyival inkább, mert a C. alatti tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a hagyományos felperesi egyház a végrendelet félretételébe belenyugodott volna. Harmadrendű alperes szabályszerű megidéztetése daczára sem jelenvén meg a tárgyalásra, a prdts 112. §-a alapján volt marasztalandó. Elsőrendű alperesnő a kereset terhe alól felmentendő volt, és illetve felperest ez ellen irányzott keresetével elutasítani kellett: mert az A. alatti végrendelet kifejezetten meghatározza, hogy a hagyomány kifizetése kizárólag csak örökhagyó leányait terheli. Felperes, ugy másod- és negyedrendű alperes részéről beadott felebbezés folytán a kir. tábla 1881. szeptember hó 14-én 22265. sz. a. következő Ítéletet hozott: Annak előrebocsátásával, hogy a trts 290. §-a szerint az ítélet a harmadrendű alperes részéről is felebbezettnek tekintetik,, az első bíróság ítélete oly részbeni megváltoztatással, hogy a megítélt kamatok 1879. april 26-tól számitandók, helybenhagyatik. Indokok : Tekintve, hogy a kegyes hagyományt a hagyományos az örökhagyónak elhalálozásával azonnal jogosult követelni, ennélfogva a kereseti tőke után járó kamatokat a hagyományozó néhai T. Imrének halála napjától megítélni, e részben a felebbezett ítéletet megváltoztatni , egyébként azonban indokainál fogva és még azért is helybenhagyni kellett: mert keresetlevelében felperes az elsőrendű alperest határozottan mint néhai T. Imrének örökösét és nem mint személyes adóst kérte elmarasztaltatni. T. Róza és Piroska indokolt íelebbezése folytán a magyar kir. Curia 1882. márczius 23-án 10939. sz. a. következőleg itélt: A budapesti kir. itélő táblának ítélete felhívott és felhozott indokaiból helybenhagyatik.