Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

"5 368. §-a szerint a kérdéses ügyletből folyólag jogosítva és kötelezve ö volt, felperes és alperes között jogok és kötelezettségek nem keletkeztek, ez esetben tehát felperes a keresk. törvény 274. §-a értelmében csak azon esetben lenne jogosítva felperesként fellépni, ha K. Simon követelését felperesnek engedményezte volna. Felperes azon körülményt, hogy K. Simon az ügyletet az ö nevében kötötte, K. Simon és M. Lajos tanukkal akarta igazolni, ezen tanuk vallomása által azonban a kérdéses körülmény bizonyítottnak nem tekinthető, mert K. Simon állítja ugyan, hogy az ügylet megkötésekor megmondotta alperesnek, hogy a vevő felperes ; de ezen tanú, eltekintve érdekeltségétől saját tényére vonatkozólag érvényes tanúságot nem tehet, mert M. Lajos, ki társának K. Simonnak előadása szerint is jelen perben érdekelt, csak azt bizonyítja, hogy K. Simon megmutatta felperes ezen Ügyletre vonatkozó sürgönyét alperesnek s a kérdéses búzát felperes részére vette meg: de azt, hogy az ügylet felperes nevében köttetett volna, ezen tanú nem bizonyította, felperes pedig ezen körülményre vonatkozólag egyéb bizonyítékot sem szolgáltatott. Ily körülmények közt a kereseti ügylet K. Simon mint felperes bizományosa által megkötöttnek tekintendő, következőleg a kereskedelmi törvény 368. §-a értelmében ezen ügyletből folyólag felperes és alperes között jogok és kötelezettségek nem keletkeztek. Miután pedig felperes azt, hogy K. Simon bizományos ezen ügyletből öt megillető jogokat a keresk. törvény 374. §-a értelmében felperesre engedményezte volna, mint már emlitve lett, per során nem is állította, K. Simon által tanuként lett kihallgatása alkalmával tett azon nyilatkozat pedig, hogy a kérdéses ügvletböl folvó jogok nem őt, hanem felperest illetik, a törvény által megkívánt engedmény helyét a dolog természete szerint nem pótolhatja : felperest perelhetési jog hiánya miatt keresetével elutasitani kellett. A magvar kir. Curia felperesnek felebbezése folytán 1882. május hó 3-án 275. szám alatt következő ítéletet hozott: A másodbirósági ítélet az abban felhozott indokok alapján helyben hagyatik. 8*