Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam II. kötet (Budapest, 1882)

1)1 illetendő azon örök részére jegyeztetett elö, mely nevezettre St. Constantin után háromland. Ezen utóbb bekebelezett, de csakis feltételes zálogjog érvényessége tehát attól függött, hogy St. Gyulára mint néhai St. Constantin örökösére ezen ingatlanok egy része örökösödés czimén átszálljon és erre nézve tulajdonjoga bekebeleztessék. Minthogy azonban a D—H. a. tjkvek tanúsága szerint a néh. St. Constantin hagyatékát képező ingatlanok az örökösök között létrejött osztályos egyesség és birói átadási végzés értelmében kizárólag az alperesekként beidézett örökösöknek jutott, ellenben St. Gyula ingatlanokból mit sem öröklött, a fenemiitett feltétel be nem állott és a bekebelezett feltételes zálogjog érvényét vesztette. Felperes keresetének tehát, a mennyiben ezen zálogjogra alapíttatott, ezen okból, az adósságnak állítólagos átvállalására vonatkozólag pedig azért nem lehetett helyt adni, mert alperesek tagadása ellenére felperes mivel sem igazolta, hogy alperesek ily értelmű kötelező nyilatkozatot tettek. Ezekből kifolyólag stb. A m. kir. Curia : A budapesti kir. itélő táblának ítélete megváltoztatik és az eljárt királyi törvényszéknek Ítélete a 30 frt 30 kr. régibb perköltség elhagyásával , illetve felperesnek e részbeni keresetével lett elutasítása mellett hagyatik egyéb összes pontjaiban helyben, ellenben alperesek viszonkeresetükkel elutasittatnak stb. Indokok : Felperes a keresethez A. alatt csatolt végzéssel illetve a D—H. alatt mellékelt tjkvi kivonatokkal beigazolta, hogy 548 frt 60 kr. tőke és 1874. szeptember 15-től járó 6°/0 kamata erejéig javára a zálogjog az érintett ingatlanokból St. Gyula adósának öröklés utján érendő jutalékára a tlkvi rendt. 74. §-a alapján előjegyeztetett, s miután nevezett adósa a B. alatti jogerőre emelkedett ítélettel el is marasztaltatott, az érintett előjegyzés igazoltnak mondatván ki, az bekebelezése is emeltetett. Alperesek részint mint a nevezett adósnak örökös társai, részint mint vevők, de mindnyájan mint a kérdéses ingatlanságoknak ez időszerinti tulajdonosai kifogáskép azt hozzák fel : hogy a nevezett adós a C. alatti 1875. február 27-én kelt nyilatkozata, úgy a 2. -/. alatti 1877. július 30-án 5262. sz. a. kiadott