Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

47 ságok kiadatását elrendelte, mert felperesnö azon kereseti állításai, miszerint ö a keresetben felsorolt ingóságoknak tulajdonjogát a keresethez befektetett 2421/873. szám alatt kelt és 4684/875. szám alatt kelt birósági végzések alapján megszerezte s hogy azok alperesnél találtatnak, a trts. 158. és 165. §§-ai szerint részint alperesnek az elleniratban tett beismerése, részint pedig általa sem kifogásolt fenebbi birósági végzések által bizonyítva van, mely körülménynél fogva felperesnö tulajdonjogi keresete a polg. trts. 366. §-a alapján igazolva van sat. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla alperes felebbezése folytán, 7020/881. sz. a. az első bíróság ítéletét helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék alperes további felebbezése folytán 1881. november 25-én 6325. sz. alatt ekként ítélt: Mindkét alsó birósági ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes azon követelését, hogy a keresetlevélben felsorolt ingóságok az ő kizárólagos tulajdonának Ítéltessenek és az alperes azoknak átadására vagy 1494 frt értéküknek megfizetésére köteleztessék, állapította az igényperekben 1875. ápril 8-án 2421/874. szám alatt és 4684/875 szám alatt hozott elsőbirósági nem felebbezett végzésekre. De a feleknek a jelen per során tett kölcsönös beismeréseiből kitűnik, hogy felperes ezen birói határozatok alapján törvényszabta módon a neki megítélt ingóságokat kizárólagos birtokába nem vette, sőt éveken keresztül mint férj és nő együtt lakván, azokat kölcsönösen bírták és használták mindaddig, mig köztük a házassági egyetértés fel nem bomlott és a felperesnö az alperestől mint férjétől el nem különzött. Kitetszik továbbá a felperesnek az alpereshez az elkülönítés után irt két leveléből, hogy miután a felperes az alperes házánál maradt ingóságokból többeket, mint magáét elvitetett, a jelen keresetben fenforgó ingóságokhoz, mint kizárólagos tulajonához, nemcsak jogot nem igényelt, sőt a miket még átadatni kért, azokat részint mint a házasság tartama alatt közös igyekezettel gyarapitottakat, részint a méltányosságnál fogva kérte magának átadatni. Miután a jelen per megindításakor a peres felek közt még az elválás az erre feljogosított egyházi hatóság által jogérvényes ítélettel kimondva nem volt, miután ennélfogva a jelen pert olyannak tekinteni nem is lehetett, a melyben köztök mint el-