Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

3° hogy a bizonyitási eljárás eredménye azt igazolja, hogy P. Száva nem a P. Márton utasítása, sem annak közvetlen meghagyása folytán, hanem később és feltételes engedélye következtében lőtt a sértettnek lábába, az teendő fel, hogy a lövés a P. Száva által meghatározandó körülményektől függött ; vádlott P. Márton tehát a súlyos testi sértés részességével nem vádolható, még azért sem, mert nincs igazolva, hogy ő a tettest a büntetésre méltó cselek­mény elkövetésére rábírta volna és mert azon körülmény, mely szerint vádlott oda utasította a csendlegényeket, hogy a veszélye­sen ellentálló D. Pántának a házbóli eltávozását mindenesetre és szükség esetében a fegyver használata által is eszközöljék, csakis a fegyelmi uton elbírálandó kérdést, tekintve, hogy az emiitett körülmények közt a végrehajtás foganatosítását abba nem hagy­ván, a kiküldő bíróságnak jelentést tenni elmulasztotta, képezhet, s igy vádlottat az ellene a B. T. K. 69. §-a értelmében emelt vád alól felmenteni kellett. Másodhelyen nevezett vádlott P. Száva beismerte ugyanis, hogy D. Pánta lábába lőtt, s azt ez által meg is sértette, de a. hit alatt kihallgatott B. Elek, M. János és M. Imre szemtanuk igazolják, hogy vádlott csakis azon pillanatban lőtt, midőn sértett a felemelt fejszével a karhatalomkint szereplő és őt lefegyverke­zése által ártalmatlanná tenni igyekező csendlegényekre rontott, s igy, tekintve a sértett részéről ez alkalommal tanúsított, és köz­biztonsági közegeknek életét veszélyeztető tényeket, valamint azt is, hogy ő különben is igen veszélyes egyéniségnek ismertetett, világos az, hogy vádlott sem a bántalmazási szándék, sem pedig a gondatlanságán alapuló mulasztás folytán, hanem inkább a jogos önfentartásra czélzó ösztönszerű védelem erejénél fogva, tehát azért követte el az általa beismert testi sértést, hogy ez által a reá, a sértett részéről irányzott életveszélyes ütést kike­rülhesse. Ily körülmények között tehát ezen másodhelyen nevezett vádlott irányában sincs igazolva a terhére rótt büntetésre méltó cselekmény tényálladéka, s igy ő az ellene a B. T. K. 306. §-a értelmében emelt vád alól felmentendő volt. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir törvényszék ítélete, tekin­tettel a B. T. K. 79-ik §-ára, indokolásánál fogva helybenhagyatik.

Next

/
Thumbnails
Contents