Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

4 próbaerejüleg beigazoltatott, tagadásával szemben, hogy panaszlónőt a kérdéses alkalommal Fellökte és megütötte: az ügynek ily állásában mindkét rendű vádlottat az A. Istvánné ellen, elsőrendű vádlott részéről történt fellökése és megütése és másodrendű vádlott részéről történt kővel megdobása által elkövetett szülebántalmazás bűntettében, miután vádlottak ellenében a fentiek szerint ezen bűnténynek ugy tárgyi mint alanyi tényálladéka teljes próbaerejüleg helyreállíttatott, bűnösnek kimondani és ezért, tekintettel vádlottak jó előéletére, s arra, hogy másodrendű vádlott a tanuk igazolása szerint, miután panaszlónő részéről becstelen szavakkal illettetett, s csak akkor dobott feléje egy követ, a mely azonban Sz. István tanú vallomása szerint panaszlónőt nem érte meg; elsőrendű vádlottat a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hét napi börtönbüntetésre Ítélni, s egyszersmind ennek folytán a felmerülendő költségek megtérítésében marasztalni, másodrendű vádlottat pedig bíróilag megdorgálni kellett. Ugy a kir. ügyésznek, valamint vádlottaknak felebbezése folytán a kir. tábla következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék Ítélete megváltoztatik, A. Jánosné az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól teljesen, A. János pedig a szülebántalmazás vádja alól felmentetik. Ellenben A. Istvánné irányában elkövetett becsületsértés kihágásában vétkesnek kimondatik, és ezért a btk. 27. §-ában kijelölt czélra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Mert A. Jánosné határozott tagadása ellenében azon körülményre nézve, hogy panaszost tettleg bántalmazta volna, a vizsgálat adatai bizonyítékot nem nyújtanak. Azon tette pedig, hogy panaszosnő után követ dobott, mely azonban a panaszost, saját előadása szerint nem találta, fenyítendő cselekményt annyival kevésbbé képez, mert Sz. István tanú vallomása szerint, A. Istvánné önmaga szolgáltatott okot, az által, hogy A. Jánosnét előzőleg becsületsértő szóval illette. A. János a szülebántalmazás bűntettének vádja alól felmentendő volt azért, mert a tett elkövetésekor hatályban volt bűnvádi gyakorlat szerint a szülebántalmazás büntette csak a vér szerinti szülék vagy öregszülék iránt volt elkövethető. Ellenben ugyanezen panaszlottat a