Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

\%2 mit alperes az észrevételezés során tagadásba sem vett, tekintve, hogy e szerint alperesnek azt, hogy az összeszámolás eredményeként felperes követelése 254 frt 79 krt tett, neki kézbesített összeszámolási okmánynyal is igazolni módjában állott, a prts 22 J. §-a értelmében nincs helye. Azon összeg tehát, mely az összeszámolás eredményeként felperes követeléséül jelentkezett, mennyiségileg nem levén meghatározva s illetve igazolva, felperesnek alperes ellen fenálló követelése s illetve alperes viszonkövetelése az összeszámolás tényétől függetlenül egyedül a perbeli adatok alapján meghatározandó. A perbeli adatok alapján pedig felperesnek a társas üzletből fenálló követelése az A. alatt beperesitett kimutatásban kitüntetett, vagyis a kereseti 573 frt 97 krban, alperes viszonkereseti követelése pedig 596 frt 88 krban fenállónak kimondandó. A mi ugyanis követelését illeti, ez az A. alatti «Soll és Haben» lapja közti különbözet szerint 573 frtot tészen. Ezen A. alatti pedig teljesen összállitottnak tartandó, mert aj az ennek «Soll» lapján 1., 3., 5., 6., 7., 9., 12. és 18. tételei alatt foglalt összegek tagadott valódisága és mennyisége a C, H. alatti nyugtákkal igazolva van; ennélfogva a többi tételeknek is csak egész általánosságban történt indokolatlan tagadása, tekintettel a prts. 159. §-ára, figyelembe annál kevésbbé vehető, mert alperes ugy az okiratilag már igazolt 5., 7., 9. valamint e további 4., 8., 10., 11., 14., 15. és 16. tételek ellen ezek valódiságát s mennyiségét nem érintve, csak azon kifogást tette, hogy ezek nem az alperessel, hanem egy szintén alperessel és W. Károlyival folytatott közös üzletre vonatkoznak, következve ezen tételek valódiságát és menynyiségét beismerte, s ugyanazért sem ezen tételek sem a 2. tétel alatti követelés valódisága föeskü általi bizonyításának alperes általános, s az elő] emiitett tételekre nézve nyilván alaptalannak bizonyult, tagadása ellenében szüksége nem forog fen. Hogy pedig alperesnek ezen 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11., 14., 15. és 16. alatti tételekre nézve tett emiitett kifogása is teljesen alaptalan, részben magukból a C, H. alatti nyugtákból, részben onnan is kitűnik, hogy ekként oly eredmény állana elő, mely szerint a felek közt fenállott társas üzletből folyólag még alperesnek volna felperes ellen jelentékeny követelése, holott most aljteres azt