Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

i74 A kérdés az: "képez-e eröszakot vádlottaknak azon cselekvése, hogy a karhatalom alkalmazásakor a kaput elzárták, és annak nekidőlve, a kivülröl való betaszitást nehezítették ?» Az erőszak, hogy általa a btk. 165. §-ában megjelölt bűntett ismérve megállapítható legyen, a hatósági közeg elleni erőnek oly kifejezését föltételezi, mely ezt a kényszerhelyzetnek veti alá. Ámde a kérdéses esetben vádlottak által a kapunak támaszkodással véghezvitt akadályozás nem helyezte a hivatalos közeget jogtalan kényszer alá; az elbírálás alá eső ügynél nem történt más, mint hogy az úgynevezett passiv ellentállás fejtetett ki, mely semmi esetre sem képezett oly erőszakot, mely az alkalmazott karhatalom által könnyen elhárítható nem lett volna, vagyis ezen jelzett cselekmény nem olyan, mely a végrehajtót arra bírhatta volna, hogy hivatalos működését abban kelljen hagyni. De nem képez erőszakot azon további cselekmény sem, hogy a behatolás alkalmával S. Károly egy karót felkapott, S. Lajosné pedig az egyik foglárnak puskaszijához nyúlt, mert az előbbi a karót a nélkül, hogy ezzel ütött vagy fenyegetett volna, apja, elsőrendű vádlott S. Lajos felhívására azonnal elvetette, S. Lajosné pedig a szijat nem erővel, hanem gyengén fogván, azt szintén kezéből kieresztette. Tekintve már most, hogy a büntetés alá nem vonható passiv ellenálláson kívül, valódi erőszak nem alkalmaztatott, s ezek szerint a btk. 165. §. egyik lényeges alkateleme hiányzik, vádlottak az elsőbirósági Ítéletek részleges megváltoztatásával a hatóság elleni erőszak vádja alól felmentetnek, annál inkább, mivel mint már fentebb megjegyeztetett, a közvádló által is ezen vád elejtetett. S. Károly azon ténykedésében pedig, hogv a karót felfogta, de ismét elvetette, a kísérlet jelenségei nem mutatkoznak. M. Pál ellenében a másod bíróság a btk. 171. §-ában körülirt izgatás vétségét azért látta fenforogni, mivel K. János és S. József tanuk szerint, a népet e szavakkal «jertek emberek, ne engedjétek", ellenszegülésre hivta fel. Tekintve azonban, hogy az előbbi a végtárgyalásnál oda módosította vallomását, hogy nem a tett helyén összesereglett lakókhoz intézte a fenebbi szavakat, hanem a vád-