Döntvénytár. A M. K. Curia, elvi jelentőségű határozatai. Új folyam I. kötet (Budapest, 1882)

9i e tanúk kellő bizonyítékot vallomásaikkal külömben sem szolgáltattak, sőt azt tanúsították, hogy alperesnek iooo frt erejéig a hitelben való eladás megengedtetett. így a külön megállapodás igazolására egyéb bizonyíték hiányában felperes által elfogadott főesküt kellett alkalmazásba venni és az ügy eldőlte annak le vagy le nem tételétől volt függővé teendő. A föeskü az ítélet értelmében volt szövegezendő, mert az iooo frt biztosíték kérdése a jelen perdöntő tény körülményének nem tekintethetett, és a D. alatti okiratból kitűnik, hogy az mire adatott továbbá, mert a kinált főeskü ama része, hogy tartozik — alperes a kereseti II 89 frt 57 krraJ vagy sem ? éppen a külön megállapodás igazolásától függ. Tekintve pedig, hogy felperes sem vette tagadásba, hogy kereseti követelésének egy része a hitelben eladott, másik része pedig a készpénzért eladott lisztek árából származik daczára annak, hogy a kereseti összegből mennyi esik az alperes által pusztán hitelbe, és mennyi az alperes által készpénzbe eladott liszt árára ? külön tárgyalás is tüzetett ki, felperes e körülményt nem igazolta, s így nem lett igazolva, hogy mennyivel tartozik alperes a megállapodástól feltételesen és mennyivel feltétlenül. Annálfogva a főeskü letétele esetére felperest keresétével teljesen el kellett utasítani, mert a készpénzért eladott liszt ára a kifejtettek szerint megállapítható nem volt — ellenben a főeskü le nem tétele esetében alperes az egész, az ujabb tárgvalásnál leszállított kereseti összeggel volt adósnak tekintendő. A felperesileg kinált főeskü az ujabb tárgyalásnál figyelmen kivül volt hagyandó ; mert az oly mellék körülményre vonatkozik, a melyet alperes sem vett tagadásba. Az E. alatti levél arra nézve, hogy alperes felperesnek 757 frt 68 krral lenne feltétlenül adósa kellő bizonyítékul tekinthető nem volt azért, mert abban nyílt, komoly és világos beismerés nem foglaltatik, és felperes maga is csak annak bizonyítékául kívánta e levelet tekinteni, hogy alperes neki adósa, de nem arra nézve, hogv az ott letett öszeggel, s így ezen beismerést felperes csak részben kívánta bizonyítékul elfogadni. Alperes az A. alatti könyvkivonatot az összegre nézve elleniratában nem kifogásolván, az ez ellen tett későbbi kifogásai figyelembe nem vétethettek, ugy az alperes által felhitt tanuk kihallgatása is mint szükségtelen mellőzendő volt.