Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

to szükség nem volt, mert az egyúttal becsatolt bizt. feltételek 8. §-a magút a biztosított felet kötelezi az illetékes hatóság által kiállított ártatlansági bizonyítvány beszerzésére; tehát nem alperes, hanem felperes feladata volt a nyomozás megejtése és az e körüli eljárás. Tagadja az alperesnek tett egyezségi ajánlatokat, valamint azt, hogy a dijak még kifizetve nem lettek volna és igy a kötvény hatálytalan voltát. Alperes társulat feltételei (4. §.) csak azt rendelik, hogy a biztosított a kötvény kiszolgáltatását nem követelheti, mig a díj kifizetve nincsen. A k. t. 473. §-a pedig a kötvény kiadását ily esetben egyenlőnek tekinti e dij kifizetésének elhalasztásával. De felp. nem is állott, alperessel, hanem csakis ügynökével sok év óta elszámolási (contocorrens) viszonyban, tehát előzetes fizetés szüksége fón sem forgott. Ezt igazolja több ezúttal becsatolt levél és contocorrens alperes társulat ügynöke részéről. Ha felperes alperes állítása szerint a lemondást önként teljesítette, akkor nem kellett evvel éjfélig várakoznia, és nem is kellett nyilatkozatokat aláírnia, akkor «clara pacta boni amici», visszaadta volna a kötvényeket és szépen hazaballagott volna. De az elkobzás már előzetes szándékában állott alperesnek, mint azt a szolgabirói idézvóny tanúsítja. A szolgabíró hitelesítése a pprts 19 2. és 165. §ai alapján figyelembe nem jöhet, annál kevésbbé, mert ö ezen bizonyítványt nem törvényes illetősége körén belül állította ki; ő pedig mint a büntetőtörvény szabványai ellen vétkező egyén kifogástalan tanúnak el nem fogadható. Hogy felperes a lemondási okiratot 2 éven át nem revocálta, ennek oka az, hogy azt addig, mig a fenyítő vizsgálat folyt ós mig ez jogórvónyesen be- nem szüntettetett, tenni jogában nem állott; a kényszer 1877.decz. 8-án alkalmaztatott ; a fenyítő bíróság végzése 1879. január 18 án hozatott, a kir. tábla ítélete jogerőre csak 1879. jun 3-án emelkedett, felperes pedig keresetét már 1879. jun. 11-én a kereskedelmi törvényszék előtt 45,449/1879. sz. a. in litotta meg. Szemben a biztosítási feltételek 8. és 15. §-aival, az előbbi revocálás teljesen czéltévesztett és hatálytalan lett volna. Jogellenes cselekvény különben hallgatag jóváhagyás által sem válhatik jogossá. Tagadtauk felperes Ígérete a kötvények utólagos visszaadása tekintetében, az alperes ügynökével törtónt összeszámolás és a részletek fizetése. Mindezek különben is a jelen perre nézve teljesen közömbösök. Felperesnek St. Emánuel ügynökkel contocorrens viszonya volt, a kettő közti viszonyt alperes a maga javára nem vindicálhatja. Az erkölcsi kényszer utóbb ép ugy mint előbb fón állott mindaddig, mig a lemondási okmány hatály vesztettnek nyil-