Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

41 vánitva nem lesz. Tagadtatik végül, hogy a kényszer megszűnte után is felperes ezen egyezséget több izben jóváhagyta, illetve elismer.e volna. Mindezek folytán ragaszkodik kereseti előadásához. Viszonválaszában alperes ismétli az elleniratában előadottakat és az általa állítottak igazolására különféle esküt ajánl. Szemben felperes állításával, hogy az egyezség nem volna visszterhes és csak felperesre róna kötelezettségeket, azt állítja, hogy az egyezmény tartalma nem hagy fon kétséget az iránt, hogy az visszterhes, mert nemcsak felperes, de alperes jogait és kötelezettségeit is megállapítja ; kéri Sz. Bertalant tanuképen kihallgattatni arra nézve, hogy a lemondási okmány felperes előtt felolvastatott; esetleg megkínálja a K. Albertnek visszakínálható főhittel ezen körülmény tekintetében, továbbá a főhittel az iránt, hogy felperes a biztosítási dijakat ki nem fizette, nemkülönben az iránt, hogy a három kötvény visszaadását alperes ügynökének megígérte, valamint hogy többrendü részletfizetéseket teljesített. Végiratában felperes ezen főesküket mellőztetni kéri, mert az előadottak szerint ő az okmány aláírása alkalmával önmagán kivüli állapotban volt, és így nem tudhatja, hogy vele akkor mi történt. A biztosítási díj fizetése a jelen perre nem tartozik, de ettől eltekintve, ujabb bizonyítékokat csatol annak igazolására, hogy csakugyan contocorrensi viszony forgott fon közte ós St. között, és hogy neki több részletet csakis annak kérelmére és régi összeköttetésükre való hivatkozására fizetett ki. Ellenvégiratában kéri alperes felperest, a ki a megkínált esküket sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, a pprts értelmében pervesztesnek nyilvánítani. A budapesti e. f. kir. törvényszék 1880. évi jul. 20-án keh 23524/1880. sz. a. következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Felperes azon kereseti állítása, hogy az érvénytelenittetni kárt nyilatkozat erkölcsi ós physikai kényszer alkalmazása mellett jött volna létre, s hogy azon okirat felperes által tartalmá nak ismerete nélkül íratott volna alá, s különösen hogy az állítólagos kényszer alperes, illetve a nyomozás alkalmával eljárt közege részéről gyakoroltatott volna, alperes által határozottan tagadásba vétetvén, felperes ezen tagadásba vett kereseti állítás igazolásául a B. alatti fenyítő-bírósági ítéletre és azon tényekre hivatkozik, mely szerint felperes a (J. alatti szolgabírói rendelet szerint vallása ünnepén s rendőri elővezettetés terhe mellett oly meghagyással idéztetett