Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

26 képez büntetendő cselekményt, vagy annak enyhébb nemét, esetleg enyhébb faját képezi és ennélfogva vagy a büntetés alól való mentességet, vagy enyhébb büntetést állapit meg, a nem felebbezö, de azokkal egyenlő viszonyban lévő, vagy még kevésbbé terhelt vádlotttárs ugy tekintendő, mintha ő is felebbezett volna és a törvényből származó előny ezen nem felebbezö vádlott-társra is kiterjesztendő. A — — — törvényszék által felterjesztett legfőbb itélőszéki Ítélet, mely a börtönre itélt, és tehát bűntettben bűnösnek talált T. József és K. Sándort a B. T. K. 2. § a alapján csak vétségben mondotta ki vétkesnek, nem hagyhatta érintetlenül, habár csak az első és második vádlott felebbezése folytán is felülvizsgálta a felterjesztett alsóbb birósági ítéleteket, vádlott K. Mihály irányában, a ki a bizonyitékok szerint sem büntettet sem vétséget, hanem csakis a B. T. K. 73. § a alá eső kihágást követett el. Hogy tehát az ezen vádlottat terhelő cselekmény e cselekménynek a büntetőtörvényekben megállapított ismérve szerint minősíttetett, és ezen vádlott azon cselekményben mondatott ki vétkesnek, mely csakis a K. B. T. Könyvben meghatározottnak lényeges ismérveit foglalja magában; továbbá, hogy ebből kifolyólag ezen vádlottra is kimondatott, hogy jogszerüleg csak azon büntetés terhelheti őtet, mely az általa elkövetett cselekmény megjelölt minőségének törvény szerint következménye: ezen megállapítás a legfőbb itélőszéknek a most kiemelt sarkalatos jogszabá lyban találja kétségbe vonhatlan s a bűnvádi eljárás természetéből folyó alapját ós indokát. De természetellenes és a kiválólag közszempont alá tartozó büntetőjog alaptételeivel is ellenkező igazságtalanság volna, hogy mig a főbűnösök vétségben mondatnak ki bűnösnek : addig az is, ki vétséget sem követett ei; és kit az alsóbb bíróságok is társainál sokkal enyhébben büntetendőnek találtak, börtönre, tehát bűntett miatt maradjon elítélve és a börtönbüntetéssel büntetettnek nem jelentéktelen következményei maradjanak rajta, nem azért, mert ezek cselekményének törvényszerű folyományait képezik, hanem egyedül azon alaki indokból, mert nem felebbezett. Midőn tehát a legfőbb Ítélőszék, az említett jogszabály alapján és számos hasonló megállapításai után, a kérdéses ügyben a megjelölt ítéletet hozta, magától értettnek és ismertnek tarthatta azon igazságot, mely szerint, ha vádlott nem felebbezvén. büntetését a kir. tábla ítéletének kihirdetésével megkezdette : a kiállott súlyosabb büntetéssel a cselekménye valódi minőségének megfelelő enyhébb büntetés is leróva van. Egyébiránt már azon sarktétel, hogy mások