Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

19 ítélet kihirdetésekor nyilvánított abbeli kijelentése, hogy férjével kibékült és azt fenyíttetni nem kívánja, tekintettel a B. T. K. 116. §-ra, panasza törvény szerinti visszavonásának nem vétethetik. 8. Az 1000 Irtot meghaladó hivatali sikkasztás a B. T. K. előtti gyakorlat szerint két éven felüli börtönnel volt büntetendő. (1881. május 25. 2827. sz. a.) Sikkasztás miatt vádolt Pl. Ferencz elleni bűnügyben a karczagi kir. törvényszék 1880. deczember 17. 3449. sz. a. következő ítéletet hozott: Vádlott Pl. Ferencz a B. T. K. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért a mai naptól számitandó három évi fegyházbüntetésre ítéltetik, egyszersmind 4900 frt kárnak a postakincstár részére és a többi költségek leendő megtéritésére köteleztetik. Indokok: A vizsgálat során kiderített tényállás adataival egyezőleg vádlott beismerte, hogy mint a puszta-poói magy. kir. posta-hivatalnál alkalmazva volt postakiadó a f. évi május 4-én az emiitett postahivatalnál feladott «R. Lajos Budapesti) czimü, 2900 frtot és «G. Ludwig Budapest* czimü, 2000 frtot tartalmazó 2 darab pénzeslevelet elsikkasztotta ós tartalmukat saját czóljaira akként használta fel, hogy ezen 4900 frt összegből a postahivatal pénztárából és egyes pénzeslevelekböl már előbb általa 1878. évtől kezdve kisebb-nagyobb mennyiségben ismételve elsajátított s a sorsjátékra felrakott összegeket helyrepótolta, a megmaradt 480 frttal pedig megszökött. Tekintve, hogy vádlott a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint az állam-közigazgatás egyik ágazatát képező postaintézmóny szolgálatában állott ós igy az elbírálás tárgyát képező törvénysértésre nézve ugy a fenálloit joggyakorlat, valamint a B. T. K. 461. §-a alapján közhivatalnoknak lévén tekintendő : a fentebb előadott tényállás folytán, ellenében a fenállott joggyakorlattal megegyezőleg a B. T. K. 462. §-a alá eső hivatali sikkasztás bűntettének tónyálladéka beigazolva lévén, abban őt bűnösnek kimondani s mennyiben a fenállott joggyakorlat ezen bűntettre enyhébb intézkedést nem tartalmazott, a B. T. K. 2. §. ós az 1880. 37. t. cz. 16. §. alkalmazásával fegyházbüntetésre itólni kellett. A vizsgálati fogság nem volt beszámítható, mert nem volt hosszú tartamú. 1.*