Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

12 Ágoston javára az örökösödés joga ugv, hogy a H. és J. alatti szerződések keltekor a tulajdonjog Sz. Ágoston nevére, míg ellenben annak jutalékára P. Ágostonná volt bekebelezve. A fegyelmi panaszt emelő felperesek azon állítását, mintha alperesek a per során nyíltan beismerték volna, hogy a 43,000 frt vételár mellett csupán a Mátyás-ági vagyon adatott el, a periratok megczáfolják. Alperesek e körülmény iránt a periratokban egyáltalán nem nyilatkoznak, hanem védelmük a körül forgott, hogy felperesek keresetjoga rég elenyészett, s hogy ők H. és J. alatt csak azt adták el, a mi őket telekkönyv szerint kétségtelen megillette. A periratokban csak egyszer (felperes válaszfeliratában) fordul elő azon állítás, a melyből azt lehet következtetni, hogy a 43,000 frt a Mátyás-ágat illető rész vételára volt. Azt mondják t. i. felperesek a válaszirat 6. lapján: «Sz. Ágoston örökösei egész cynismussal állítják, hogy ők a mi jutalékunkból egy talpalatnyit sem adtak el s e tekintetben a H. és J. okmányokra hivatkozván, mi sem tehetünk egyebet, mint azt, hogy szórói-szóra kiírjuk épen azon okmányokból, hogy alperesek a néhai Sz. Ferenczné szül. P. Johanna által birt ingatlanságnak felerészét, vagyis a Mátyás ágat illető egész részt adták el.» A miskolczi törvényszék alpereseket 10,750 frt tőke és járulókaiban, mint a 43,000 frt eladási ár V4 részében marasztalta, mert a H. és J. alatt bep3resitett szerződések szerint a visnyói és négyesi javak összesen 43,000 frtért adattak el. A kir. tábla az első bíróság ítéletét csak a perköltségekre nézve változtatta meg. Midőn tehát a harmadbirósági előadó a .43,0C0 frt becsértéket az összes Sz. Ferencz-féle birtokok eladási árának tekintette, azt nem lehet vétkes mulasztásnak, hanem annak kell tulajdonítani, hogy a zavart telekkönyvi állással szemben a per során a tényállás világosan ós minden kétséget kizárólag ki nem fejtetvén, az előadó a valódi tényállást felfogni képes nem volt. Különben a per során oly adat, melvlyel az előadó felfogása ellentétbe hozható, csak kettő fordul elő. Egyik a válasziratban, hol felperesek a H. és J. alatti okiratokból azt következtetik, hogy a Mátyás-ágat illető rész adatott el. Ez egyszerű állítás azonban nem volt elegendő magokból az okiratok tartalmából ós a telekkönyvi állásból felmerült kételyeket eloszlatni. A másik adatot nyújtja az első bíróság ítéletei ellen közbevetett felebbezésekben előforduló azon tétel, miszerint : ((föltéve, de meg nem engedve, ha az elintézésnek