Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

9 itólőszéki birák ellen kártérítési kereshetőségi joguk megállapittassék, hely nem adatik. Okok: A per főtárgyát azon kérdés képezte, hogy panaszkodó perbeli felperesek a visnyói 6. ós 90., továbbá a nógyesi 29. és 97. sz. tkvekben foglalt és néhai özv. Sz. Ferencznó szül. P. Johanna által özvegyi jogon birt, felerészben néhai Sz. Sámuel, másik felerészben néhai Sz. Mátyás ágára szállott ingatlan javakból illeti-e ós mily arányban illeti örökrósz atyjuk, illetőleg öregatyjuk Sz. Károly mint Sz. Mátyásnak öreg Sz. Ferencz egyik fiának örököse után ? A kérdés a három biróságnak e részben egybehangzó ítélete szerint azon megoldást nyerte, miszerint felpereseket örökrész igenis illeti, és ezen örökrész aránya, tekintettel arra, hogy az özvegy Sz. Ferencznó által özvegyi jogon birt ingatlanok két egyenlő részben Sz. Sámuelre ós Sz. Mátyásra, ennek része ismét két egyenlő részben Sz. Zsigmondra és Károlyra szállott, kinek négy gyermeke volt; tekintettel továbbá arra, hogy a mag nélkül elhunyt Sz. Zsigmond a maga részét még életében nem Sz. Károlynak, hanem fiainak Péternek Ó3 Ágostonnak engedi át, hogy tehát felperesek néhai Sz. Zsigmond örökségi jutalékához igénynyel nem bírhatnak, akkép állapíttatott meg, hogy felpereseket az özv. Sz. Ferencznó által özvegyi jogon birt ingatlan javak azon felerészóből, mely néhai Sz. Mátyás jogán Sz. Zsigmondra ős ennek testvére Károlyra szállott, Sz. Károly utáni örökösödés czimén egy negyedrész^ következve az özvegy Sz. Ferencznó szül. P. Johanna által özvegyi jogon birt összes ingatlan javakból egy nyolczadrósz, vagyis két tizenhatodrósz illeti. Azt, hogy a per főtárgyát képező kérdésnek ilyetén eldöntése a perbeli adatokkal ellenkeznék, panaszkodó felperesek maguk sem állítják, hanem azt találják sérelmesnek, hogy míg a két alsóbiróság alpereseket 757 frt 50 krnak, mely összeg azon 6060 frtnak 2/i6-od része, melyet alperesek özv. Sz. Ferencznó örököseinek az özvegy által birt ingatlanok javításáért és perköltség czimén fizettek, levonásával 10750 frtnak s járulékainak megfizetésében marasztalta el, a harmadbiróság felpereseknek csuk 4617 frtot ítélt meg járulókaival együtt azon okból, mert mig az alsóbiróságok — panaszkodó felperesek állítása szerint — a perbeli adatokkal megegyezőleg a marasztalási összeg alapjául vett 43,000 frtot a Sz. Mátyás ágára szállott ingatlanok eladási árának vették, a harmadbiróság azon összeget — ismét panaszkodó felperesek állítása szerint — a perbeli adatokkal ellenkezően a Sz. Sámuel ós Mátyás ágára szállott összes, özv. Sz. Ferenczné-féle ingatlan javak eladási árának tekintette.