Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

6 állitások azonban a per során be nem bizonyittattak. Ugyanis: 1. Azon körülmény, bogy felperes elsőrendű alperes B. Mihály által a néhai N. Márton s neje hagyatékuk körüli visszaélésért a bűnfenyitö törvényszók előtt bepanaszoltatott, igazolva van ugyan G. alatti végzéssel, s hogy ezen feljelentés folytán felperest B. Mihály elsőrendű alperes azon esetre, ha vele ki nem egyezik, üzenések utján bezá rással fenyegette, a kihallgatott tanuk közül S. Gr.Áron által állíttatik, mert a többi tanuknak ide vonatkozó vallomása lószint hallomáson, részint B. Mihálynak az egyesség után tett nyilatkozatán alapsziké azonban ezen ijesztgetés, ha teljesen bebizonyítva lenne is, korántsem volt oly mérvű ós minőségű, hogy az felperest a kérdéses okiratoknak elfogadására s aláírására elodázhatlanul kényszeritette volna, s nem ijedt azoktól meg, maga is beismeri keresetlevele első lapján, hol azt állítja, hogy érezte ártatlanságát és bízott felmentésében. 2. így törtónt azután az, hogy az A. alatti közokirat készítésekor indokolta azt, miért adja át néhai nővére N. Sára kiskorú gyermekei B. Pál és Teréznek a megjelölt birtokrószleteket, mint őket illető örökrészt s az okirat felolvasása után azt akaratjával egyezőnek nyilvánítva irta alá, nem emelt kifogást az ellen sem, hogy az avar-ujvárosi 171. sz. tjkvbe 1617. hrsz. alatt bevezetve lévő birtokrószlet, az okiratban B. Pál és Teréznek átadatott, pedig annak akkor lett volna nelye és ideje, mert most már ezen legkevésbbé sem kifogásolt közokirat világos tartalmával szemben, a kérdése* birtokrészlethezi tulajdoni jogot S. Gr. Áron tununak ide vonatkozó, de teljes bizonyítékot N. Ignácznak tisztán nem körvonalozott vallomásával sem képező előadása alapján vissza nem szerezheti, többi részére pedig az A. alattit ma^a is keresetlevelében kötelező erejűnek elismeri. 3. A. C. D. E. F. K. L. alatti okiratok, habár nem közjegyző előtt készültek, valódiak s aláirás tekintetében nem lettek felperes által megtámadva, s ő csupán a folytonos ijesztésböl kifolyó kényszer nyomása alatt létrejöttéknek állítja azokat, s uz alapon kívánja érvénytelenittetni, mire nézve már felébb is elmondatott, hogy ezen állítólagos kényszer nem volt elodázhatlan, s elsőrendű alperes idevonatkozó követelésének teljesítését megtagadni felperesnek szabad akaratától függött, miután azonban azt nem tette, s azon kiállított, ingatlan átadást tartalmazó okiratok folytán az ingatlanok a jogosítottak nevére telekkönyveztettek. az adóslevelek, illetőleg váltó érteke legnagyobb részben felperes által ki is fizettettek, a többször érintett okiratokat érvényteleneknek kimondani annál kevósbbó lehetett, mert felperes azon állításai, mintha ő az egyezke-