Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

7 (léskor egy előző betegség folytán elmegyengülésben s igy beszámithatlan állapotban lett volna, nemcsak nem bizonyította, sőt az erre általa hivatolt s kihallgattatni kért K.Lipót és M. Mór orvosok kihallgatása végett a perrts. 194. §-a határozott rendelete ellenére kórdőpontokat sem csatolt be, N. Ignácz pedig azt állítja, hogy felperes az egyesség aláírásakor teljesen egészséges volt, mi az által is igazoltatik, mert felperes ugy az egyezkedés mint az aláírások alkalmával történtekre perbeli előadásaiból Ítélve, mindezekre visz- . szaemlékezik, csak csupán arra nézve kívánná állitólagos beteg állapotát érvényre emelni, mit utólagosan magára nézve hátrányosnak tart. így eskü általi bizonyítás nem volt egyik fél részére sem oda Ítélhető, mert azon ténykörülmények, melyek egyik vagy másik fél által esküvel lettek volna eldöntendők, szabatosan körül nem írattak s meg nem jelöltettek, de különben is a döntő ténykörülmény más módon is bizonyítva lévén, az eskü a perr. 221. §-a értelmében alkalmazható sem volt. Az elsorolt indokok alapján felperes keresetével elutasítandó. Felperesnek feiebbezése folytán a kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete indokolásán kívül főleg azért hagyatik helyben, mert a kereset alapjául felvetett azon körülmény, hogy felperes N. Mihály félelem és ijesztgetések által lön akarata nyilvánításában befolyásolva, bírói figyelembe azért nem jöhetett, mert a félelem befolyása alatt keletkezett szerződés csak akkor lehetne érvényteleníthető, ha az azt előidéző fenyegetés törvényellenes eszközt illetve módot képezne ; miután pedig felperes önmaga beismeri, hogy az ijesztgetés elsőrendű alperes által ellenében folyamatba tett fenyítő eljárás folyama alatt azzal történt, hogy alperesek őt elzárással fenyegették, kétségtelen, hogy ellenében alperesek mint a kik a fenyítő panasz beadásara jogosítottak voltak, annak elbírálására azonban befolyással nem lehettek, a fenébb idézett fenyegetés által oly cselekményt, a melynek alapján az alakilag jogszerűen létrejött szerződések érvénytelenithetők lennének, el nem követtek, mihez képest az elsőbirói ítélet helybenhagyandó volt. Felperes feiebbezése folytán a legfőbb ítélőszék 1881. évi június 9-én 3798. sz. a. következő ítéletet hozott: A . . . sz. alatti ingatlanságra nézve fel- és elsőrendű alperes közt létrejött szerződési egyesség érvénytelennek kimondatik, s a mennyiben már telekjegyzőkönyvbe átvétetett volna, elsőrendű alperes mint kiskoru gyermekei term. és törv. gyámja tartozik tűrni,