Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

136 arra, miszerint a M. Petru és Pr. Nikulaj között bizonyos ingatlanok adásvételére nézve létrejött szerződésről az okiratot elkészíti, azt a telekkönyvi hivatalhoz kellő felszerelés mellett benyújtja és a tulajdonjog átkebelezését elrendelő záradékkal ellátva fogja M. Péternek kezéhez visszajuttatni ; valamint vádlottnak azon további cselekménye is, hogy ugyancsak M. Petrutól 31 frt 20 kr. összeget az adásvétel tárgyát képező ingatlanra bekebelezve lévő adónak illetékes helyen törlesztése végett, továbbá öt frt összeget a szerződési okmány és beadványok bélyegeinek fedezésére átvett, büntetendő cselekményt magokban nem képeznek ; ellenkezőleg azon cselekménye, hogy a midőn M. Petru nála az ügy elintézését és a megfelelő, részére a tulajdon átruháztatását biztosító záradékkal ellátott okmányának kézbeadását többször szorgalmazta, azon czólból, hogy miután az önmaga által előidézett akadályok miatt az elvállalt teendőket el nem intézhette, M. Petrunak zaklatásától menekülhessen, az elébe terjesztett szerződés felett kiállított okmányra hamis telekkönyvi átkebelezósi záradókot vezetett, ezt a hivatali pecséttel és P. Róbert telekkönyvvezetőnek hamisított aláírásával ellátta, s M. Petrunak mint teljes hitelű okmányt átadván, ezt azon tévedésbe vezette és tartotta, hogy ügye törvényszerűen el van intézve: az 1852-ki btk. 197. §-a értelmében, kapcsolatban a 109. §. b) ós d) pontjával, miután a 197. §. szerint a csalás bűntettének tényelemei már az által ki vannak merítve, hogy vádlott M. Petrut ezen hamis okmánynak kézbesitése által oly tévedésbe vezette, melyből annak, tekintettel arra, hogy az adásvételi szerződés a telekkönyvhöz be nem adatott, annálfogva a megvásárolt ingatlan tulajdon rá át sem ruháztathatott, a szerződés által megszerzett jogaitól megfosztathatott volna, kára származhatott, a csalás, még pedig az 1852-ki btk. 199. §. b) és d) pontja szerint minősülő csalás bűntettét képezte ; tekintettel mindazonáltal arra, hogy a csalásnak az időközben életbe lépett B. T. K. 37 9. §-ban meghatározott fo* galma sokkal szűkebb ós korlátoltabb mint ennek az osztrák btk.-ben foglalt fogalommeghatározáso ; és tekintettel arra, hogy azon tényelemek, melyek az 1852-ki osztrák btk. 199. §. d) pontja szerint a csalást állapítják meg, a magyar B. T. K. tüzetesebb és a cselekmény természetének megfelelő osztályozás szerint a közokirat hamisításának bűntettét állapítják meg: annálfogva a B. T. K. 2. §-ához képest, vádlott cselekményének ezen törvény meghatározása alapján kellett elbíráltatnia. És minthogy vádlottnak azon cselekménye, hogy a M. Petru adásvevési szerződésére a telekkönyvi bekebelezési