Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

114 A kir. törvényszék ítélete indokaiból helybenhagyatott. Alperesnek felebbezése folytán a legfőbb ítélőszék 1881. évi jul. 20. 4384. sz. a. következő ítéletet hozott: Minthogy a prts 447. §-a második bekezdése szerint a biztosított összeg, ha az elemi kár a jogerőre emelkedett árverés előtt történt, első sorban azon hitelezőket illeti, a kik a biztosított tárgyra nézve zálogjoggal bírnak, és a törvény ezen intézkedésével a 2. szám alatti végrehajtási jog is csak előbb szerzett jogok épségben tartása mellett adatott és adathatott meg ; minthogy alperes a keresk. törv. 309, §-ára csak akkor hivatkozhatnék, ha birtoka jogos,továbbá ha a kérdéses biztosítási összeg nem meghatározott rendelkezés végett ós czélra került volna birtokába, jelen esetben pedig kétségtelen, hogy a biztosítási összeg egyenesen és csakis adós P. Antal leégett házának felépítése czéljából adatott át alperesnek, hogy annálfogva alperes nem tévén eleget e részben megbízottjai által elvállalt kötelezettségének azonnal, hogy annak teljesítése a közbenjött végrehajtási árverés folytán lehetlenné vált: jogosítva többé nem volt azt saját követelésének fedezésére megtartani, hanem köteles volt a biztositott tárgyra zálogjoggal biró hitelezők kielégítésére a telekkönyvi hatóság intézkedése, illetőleg árfelosztás alá bocsátani. Ezeknél s az első bíróság egyebekben is alapos indokolásánál fogva, a budapesti kir, itélő tábla ítélete helybenhagyatik. 48. Midőn alperes azon körülményre fekteti védekezését, hogy felperesnek bizonyos időre felmondott: ebben annak beismerése rejlik, hogy maga alperes sem tartotta felperes mulasztásait olyanoknak, melyeknél fogva felperes a keresk. törv. 59. §. értelmében felmondás nélkül azonnal elbocsátható lett volna. (1881. július 7. 416. sz. a.) A bpesti V. ker. kir. járásbíróság G. G. Károly felperesnek, T. W. M. elleni 120 frt s jár. iránt indított perében következőleg itélt: Alperes az esetre, ha G. felperes a főesküjót leteendi arra, hogy alperes neki az 1880. aug. 16-án fel nem mondott, és hogy ennélfogva felperes az 1880. november hó 11-ón nem önként hagyta el az alperesi irodát, tartozik felperesnek a kereseti 120 frt tökét, ennek az 1880. évi november 11-e napjától járó 6% kamatait és költségeket megfizetni. Indokok: Az A. alatti okirat bizonyságot szolgáltat a felöl: hogy alperes felperest havi 40 frt fizetés mellett fogadta szolgála-