Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

110 nem tett, a kérdéses ingók pedig természetben 3 részre fel sem oszthatók, a nyilvános árverelós pedig tekintettel az ingók csekély értékére csakis az örökösök hátrányára lenne. Alperesnek felebbezése folytán a legfőbb Ítélőszék 1881. évi jul. 19. 3565. sz. a. következő ítéletet hozott: A hagyatéki leltárban a . . . tétel alattiak kivételével felsorolt többi ingóságokra vonatkozólag azonban mindkét alsóbirósági ítélet akkép változtatik meg, hogy ezen ingóságoknak 152 frt 60 krt tett értókéból alperes felpereseknek egyenként járó egy-egy 1/s részbeni örökségi illetményüket csak azon esetben tartozik kifizetni, ha a kérdéses s alperes zárgondnoksága alá helyezett ingóságok természetben meg nem lennének: ellenben ezen ingóságok nyilvános árverésen eladatván, alperes csak annak tűrésére köteleztetik, hogy felpereseknek egy-egy Vs részbeni örökségi illetményük az ingóságoknak árverésen befolyt tótelárából kiszolgáltattassék. Indokok: Mert a hagyatékhoz tartozó ingóságok az örökösöket természetben illetvén, a mennyiben azok természetben meg nem oszthatók, az egyes örökösök örökségi illetményüknek kielógittetését nem az ingóságoknak leltárilag felvett értékéből, hanem a vagyonközösség megszüntetésével az e végből megtartandó nyilvános árverésen befolyt vételárból követelhetik, az árverés mellőzó<=ére nem szolgálhatván indokul azon körülmény, hogy az ingóságok csekély értékére való tekintettel az árverés az örökösök hátrányára lenne. 46. Felperes követelésének igazolására semmi bizonyítékot nem hozván fel, egyedül alperesnek beismerése vehető figvelembe. A trdttás 163. §-a értelmében azonban a beismerés teljes tartalma szerint elfogadandó lévén, ha a kölcsönzés elismerése mellett alperes a kölcsönzött összeg visszafizetését is állítja, felperes bizonyittatlanul maradt keresetével elutasítandó. (1881. június 17. 3188. sz. a.) Gy. Mihály felperesnek Fr. Hermann ellen 100 frt és jár. iránti perében az ar.-maróti kir. járásbíróság következőleg ítélt : Ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy a kereseti 100 frt öszszeget még felperes jogelődje néhai B. István kezeihez lefizette, ezen követelésre egy krral sím tartozik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A valódiságára nézve alperes által elismert kereseti követelés fenállása a kihallgatott tanuk vallomásával nem igazoltatott, miután az általuk vallott azon körülmény, hogy felperes jogelődje kevéssel halála előtt követelését fenállónak mondotta, a fen-