Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

99 dett, ós igy alperes az állítólagos befektetések értékére nézve felperesek ellen kereseti joggal mindenesetre bir, azon kérdés pedig tényleg eszközölt e befektetéseket, s mennyire követelheti azoknak megtérítését a per körülményeinél fogva egészben vagy részben, a per érdeméhez tartozik, ennélfogva a neheztelt ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával alperesnek viszonkereseti joga megállapítandó volt, s ugyanazért az elsőbirósági ítéletet felebbezett további részében, együttes határozathozatala czéljából feloldani kellett. Felpereseknek felebbezóse folytán a legfőbb ítélőszék 1881. jul. 25. 4660. sz. a. következő ítéletet hozott: A kir. ítélő tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. 39. 1. Midőn a kereseti ügylet neui képez ti v ügyletet (kt. 355. §.) $ midőn az ügylet természete az utólagos teljesítést (kt. 354. §.) megengedte, a nem teljesítésből eredt kár csak akkor követelhető, ha a kt. 354. §. értelmében felperes alperest arról, hogy az áru át uein vétele esetében kártérítést fog követelni, előlegesen értesítette, és oly esetben is, midőn a teljesítés határozottan megtagadtatott, a mennyiben a kereset nem azonnal adatott be, az id. §. szerint a teljesítést megtagadó arról, hogy tőle kártérítés fog követeltetni, azonnal értesítendő. 2. A kt. ugyanezen (354.) §-ának azon további rendelkezése azonban, hogy a kártérítést követelő, ha azt az ügylet természete követeli, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik: csakis akkor alkalmazható, ha ezt a késedelemben levő fél kérelmezi. 3. Ha a kértéritést követelő a késedelemben levő ellenfél iránt a kt. 354. §-ban előirt intézkedéseknek meg is felelt, s ez a szerződést ekkor sem teljesiti: a kártérítés iránti igényét még úgyis csak akkor érvényesítheti, ha a kereseti árut a nem teljesítő rovására vagyis a kt. 352., illetve 347. §. és a keresk. eljárás 7. §-a értelmében az illető kir. járásbíróság által elrendelt árverésen eladatja, s kárát, tehát azon különbözetet, mely az áruszerzödési és eladási ára között mutatkozik, ily módon megállupittatja, ellenben ha az árut magán nton adta el, kártérítési igényét nem érvényesítheti. (1881. július 5. 460. sz. a.) A soproni kir. járásbíróság R. felperesnek, V. N. alperes elleni 70 frt s jár. iránt indított perében következőleg ítélt: Azon esetre, ha felperes a pótesküt arra : «hogy alperes 7 mázsa lóhermag megvásárlásával valóban megbizta, mázsáját vele 35 frttal kialkudta, a megvett lóhermagot hozzá elszállítván, alperes azt, azon indokból, mert időközben annak ára leszállott, átvenni megtagadta, hogy ennek folytán azt ugyanaz nap mázsánkónti 7 frt veszteséggel eladni kényszerült, és hogy ennek folytán valóban 49 frt kárt szenvedett)) leteendi, ugy alperes köteles 49 frt o. é. esetleg azon összeget, melyre az eskü letétetik, mint tőkét, ennek 1878. márcz. 13-tól járó 6% kamatait és a perköltségeket felperesnek megfizetni.