Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

91 Budapestre csalták, és itt Gy. Gábortól 90 frtot, A. Jánostól pedig 80 frtot vettek át a hamis bankjegyek megszerzése végett. Azonban K. István és K. Pál vádlottaknak azon előadása, hogy hamis bankjegyeket szereznek, egyszerűen ürügyül szolgált Gy. Gábortól ós A. Jánostól a fentebbi összeg kicsalására, Gy. Gábor és A. János tagadják ugyan, hogy ők hamis bankjegyek szerzése végett adták volna át vádlottaknak a kérdéses összeget ós azt állítják, hogy vádlottak azt tőlük lopták, de állításukat semmivel sem képesek bizonyítani. A budapesti kir. törvényszék : K. István hamis bankjegy terjesztése miatt két izben büntetve volt ; K. Pál az A. János és Gy. Gábor kárára elkövetett, a B. T. K. 379. §-ba ütköző, s a 380. §. szerint minősülő bűntettekben bűnösöknek kimondatnak ós azért mindkettő a B. T. K. 383. §-a alapján fejenkint egy-egy évi börtönbüntetésre, továbbá, ugyancsak fejenként 200 frt pénzbüntetésre, be nem hajthatás esetére husz-husz napi börtönbüntetésre s ezenfölül a B. T. K. 388. ós 57. §§. alkalmazásával, a börtönbüntetés kiállásától számitandólag mindketten három évi tartamra hivatalvesztés és politikai jogaik gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok : Gy. Gábor szentmiklósi korcsmáros előadása szerint elsőrendű vádlott 1880. évi szeptember hóban hozzámenvén, magát borkereskedőnek adta ki azon ürügy alatt, hogy a fővárosba egy hajónyi borszállitmánya van érkezőben, felhívta, hogy ha olcsó borokat akar venni, utazzék vele Budapestre. Gy. engedvén e felhívásnak, elsőrendű vádlottal a fővárosba utazott, hol az megismertette őt állítólagos borkereskedő társával, bizonyos G.-sal, a ki nem volt más, mint K. Pál másodrendű vádlott, mint a tárgyalásnál törtónt szembesítéskor igazoltatott. Most emiitett másodrendű vádlott azzal hitegetvén Gy.-t, hogy a borszállitmány még nem érkezett meg ós hogy arra várakozni keli, elsőrendű vádlott szövetségében nevezett panaszost a «kót oroszlányhoz*) czimzett kávéházba vezették, és hosszabb idei ott tartózkodás után lebeszélték arról, hogy a fővárosban lakó nénjéhez menjen hálni, s a Pannónia vendégfogadót ajánlották szállásra, hol másodrendű vádlott már előzetesen szobát bérelt. Gy. elfogadta ez ajánlatot és lefekvés előtt feje alá helyezte ruháját, melyben 120 frttal terhelt tárczája volt, ós reggel midőn ruháját megtapintotta, érezte, hogy tárczája megvan és azért tartalmát meg sem nézte. Vádlottak kivezették őt a Dunapartra, s miután a borszállitmány ekkor sem érkezett meg, tartóztatták, hogy még csak délig várjon. Gy. e hitegetésnek is engedett ós vádlottakkal a «Beleznaykert)>-féle sörházba tőrt be, hol mindhárman helyet foglalván,