Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVIII. folyam (Budapest, 1882)

először elsőrendű vádlott távozott el azon ürügygyei, hogy szivart akar venni, s utána egyéb ürügy alatt másodrendű vádlott. Egyik sem térvén vissza, Gy. maga is távozni akart, s midőn a rendelt söröket kifizetni akarta, akkor vette észre, hogy tárczájából a 120 írt hiányzik. Nagy zavarában még egy kis ideig várt vádlottakra, s azután átment a «Pannonia» szállóba utánuk tudakozódni. Ott azon értesítést nyerte, hogy a kérdezettek már kifizették a szállást és eltávoztak. Gy. ez esetet a fővárosi államrendőrségnól fel nem jelentette, de illetőségi helyére utazván, panaszt emelt a szolgabiróság előtt. Gy. ez előadásával szemben vádlottak tagadják, hogy a 120 frtját ellopták volna, s azt állítják, hogy elsőrendű vádlott Gy.-t azon szín alatt hivta a fővárosba, hogy itt részére hamis bankókat fog szerezni, hogy elsőrendű vádlott ezen ürügyből ismertette meg károsultat a magát G. Pálnak kiadott másodrendű vádlottal, és hogy ugyanazon szin alatt Gy. önkényt adott át elsőrendű vádlottnak 90 frtot, mely összegből azután ez 20—25 frtban részeltette csalótársát. Miután tehát vádlottak beismerik, hogy Gy. Gábor megcsalására szövetkeztek és beismerik, hogy a csalást a 90 frt kárösszeg erejéig végre is hajtották és miután ezen beismeréssel ellenkező bizonyiték a vizsgálat során fel nem merült és panaszosnak egyoldalú állítása bizonyítékul annál kevósbbé fogadható el, mert panaszosnak érdekében állt, magától azon gyanút elhárítani, mintha vádlottakkal hamis bankjegyek szerzésére nézve összeköttetésbe lépett volna: vádlottakat, tekintettel, hogy a hamis bankjegyek szállitása csakis puszta ürügy lévén, e tekintetben sem ellenük, sem Gy. ellenében még a kísérlet jelei sem forognak fen, az itólet értelmében a csalásban bűnösöknek kimondani, s az alábbiakhoz képest elitélni kellett. A. Jánosnak a vádlottak általi megkárosítását illetőleg pedig károsultnak a fővárosi államrendőrség előtt emelt panasza ós a szabadkai királyi járásbíróság előtt kivett vallomása szerint következő ténykörülmény igazoltatik: u. m. A. János szabadkai lakos, 1880. szeptember 13. a fővárosba utazva, összeakadt Iv. István elsőrendű vádlottal, kivel még néhány hó előtt Gomboson megismerkedett és a ki őt egy, az üllői uton lévő s « Aranysas» nevü szállodába vezette. Másnap, azaz szeptember 14-ón elsőrendű vádlott A. Jánost korcsmáról-korcsmára vezetgette, mig esti 6 óra tájban a Bodzafa- és a Kőfaragó-utczák sarkán levő s H. József tulajdonát képező kocsmában bemutatta elsőrendű vádlott K. Pál ismerősét, azaz másodrendű vádlottat. A. János ivás közt a bor hatását érezvén, a nála lé\ ö 85 frt 20 krt biztosításul csizmájába akarta rejteni, de pénzét átolvasás végett alig