Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

67 diltatik és ennek folytán az 1875. évi szeptember 26. 10078. számú keresettel megindított alapperben elsőbiróságilag az 1877. decz. 31. 23358. sz. a., a budapesti kir. itélő tábla által 1878. évi május 20. 10190. sz. a. és a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által 1878. nov. 5. 9483. sz. a. hozott Ítéletek, a maguk hatályában fentartatnak. Indokok: A perujitási keresethez csatolt D. E. alatti okmányok és az abban megnevezett, tanuk az alapperben nem használt bizonyítékok lévén, a perújításnak a polg. prts. 315. §. c) pontja alapján hely adandó volt. Az ügy érdemét illetőleg pedig miután ujitó felperes az u lapperben kiskorú gyermekei részére az ezeknek állítólag évenkint és egyenkint járó 1000 frtnyi járadéknak alperes irányában nem az ennek állítólagos beösmerése vagy felperessel kötött szerződés alapján, hanem Sch. Károly által 1873. évi szeptember 6. tett vógiendelet 21. pontja értelruébeni megítélését kérvényezte, a végrendeletnek pedig ezen 21. pontja mindhárom bíróság által akkópen értelmeztetett, miszerint felperes kiskorú gyermekeinek egyenkint é8 évenkint nevelési járadék fejében csak 500 frt jár, valamint L. Jánosnak mint nem is alperesi meghatalmazott, hanem csak mint magán személynek felpereshez 1873. évi novemberben irt és a végrendelet 21. pontjának a felperesi állítás szerint értelmező D. alatti levele, tekintetbe nem vétethetik, ugy a főeskü általi bizonyítás sem foghat helyet. A Török Sz.-Miklós puszta szent-tamási 58. és 61. sz. telekjkönyvben felvett birtokra vonatkozólag a perujitási keresethez befektetett E. alatti bírói figyelembe szinte nem jöhetvén, mert ez csak azt tanúsítja, hogy Török Sz.-Miklós város határához csatolt sz.-tamási puszta a hivatalos használatban sem kis sem «nagy» megkülönböztetve nincs, már pedig az alapperben is, ámbár kimutatva lévén s pedig telekjkönyvi kivonatokkal, hogy valamint a 61-ik ugy az 58-ik számú tjkönyvben a puszta Sz-Tamás ugyanazon nevezettel megkülönböztetés nélkül vagyon bevezetve, mindamellett a legfőbb itó.őszek által helybenhagyott elsőbirósági ítélettel kimondatván, hogy felperes kiskorú gyermekeit a végrendelet 46-ik pontja értelmében csakis a 61. számú telekjkönyvben előforduló sz.-tamási puszta illeti meg. Mindkét fél felebbezóse folytán a budapesti kir. ítélő tábla 1880. május 31. 20812. szám alatt következő ítéletet hozott: Az első bíróságnak ítélete, a mennyiben ujitó fél perujitási e*