Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

6b kcrolménak helyt adott, megváltoztatik, és ujitó a perújításra vonatkozó kereseti kérelmével elutasittatik. Indokok: A perújításra vonatkozólag az első bíróság ítélete megváltoztatandó és ujitó fél elutasítandó volt, mert az alapperbeli kereset alapjául szolgált végrendeletnek bíróilag megállapított értelme perújítás tárgyát nem képezheti. Mert továbbá ujitó fél által a perujitási keresetében uj bizonyitékkópen felhozott D. és E. alatti okiratok lényegileg a per tárgyra nem is vonatkoznak, jelesen azért, mivel a D. alatt felhozott és nem is magától ujitó féltől származó magánlevél örökhagyó végrendelete 21. pontjának felvilágosítására, avagy örökhagyó szándókának tüzetesebb felderítésére nem alkalmas, és ha mindjárt ujitott félnek tudtával és utasítása folytán íratott volna, az mint ujitott fél meghatalmazottjának nyilatkozata, nem örökhagyónak szándékát, hanem legjobb esetben örökhagyó végrendeletének, a D. alatti levél irója részéről való magyarázatát igazolhatná, a mi azonban befolyással egyáltalában nem bír, s ekkép a D. alatti levél lényegileg az alapper tárgyára vonatkozónak nem is tekintethetik. De az E. alatt felhozott községi bizonyítvány sem vonatkozik lényegileg a per tárgyára, mert azon körülmény, hogy a török-szentmiklósi puszta szeut-tamási 58. és 61. sz. tjkönyvben foglalt pusztai birtokok, hivatalos használatban mikép neveztetnek, a puszta szenttamási 58. tjkönyvben foglalt pusztai birtokra vonatkozó alapperbeli jogérvónyes Ítéleteknek alapul szolgáló főkörülményt, hogy örökhagyó eme két külön és egymástól távol álló birtoktestekből álló pusztai birtokait megkülönböztetett elnevezéssel jelölte volt meg, meg nem döntheti. Felperesnek felebbezése folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. február. 21. 10234. szám alatt következő Ítéletet hozott : A budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mert habár a D. és E. alatt beperesitett okiratok ugy a kijelölt tanuk és eskü által kivánt bizonyítás is, az anyaperben nem használt uj bizonyítékoknak tekintendők, az újításnak mégis azok alapján helyt adni nem lehetett azért, mert azok a ppts. 315. §. c) pontjának kívánalmához képest egyszersmind lényegileg a per tárgyára nem vonatkoznak, mert az anyapernek tárgyát azon kérdés képezte, vajon örökhagyó végrendeletében felperes gyermekei javára évunkint mennyi neveltetési járadékot ós melyik pusztát hagyomá-