Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

59 A keresetlevélben váltókövetelés említtetik ugyan, de határozott hivatkozással az A. a. irat, illetve nyugtára, melyben váltóról emlités nem tétetik, melyben az összeg 27412/64. számú iratoknál levő keresettel érvényesitett követelés összegével egybevág ugy, hogy miután alperes eskü alatti felfedezésében azt, hogy a Pannónia gőzmalomnak váltó alapján is tartoznék, be nem váltotta, sem ilyen váltókövetelés a nevezett malom által a csődbe be nem jelentetett, kétségen kivül áll, hogy az A. alattiban érintett követelés a 27412/64. sz. alatt érvényesitett követeléssel azonos legyen. Az A. a. nyugtával és ennek valóságát eskü alatt megerősítő F. Miksa tanú vallomásával már most felperesek igazolták azt, hogy alperes ezen tartozását atyjuk Z. Károly fizette ki, miből, minthogy az adós az által, hogy tartozásai a csődtömegből ki nem kerülnek, a fizetési kötelezettségtől nem szabadul, alperesre azon kötelezettség hárult, hogy Z. Károlynak, illetve jogutódainak ezen helyette fizetett összeget megtérítse, hacsak igazolni nem képes, hogy Z. Károly a fizetést a kezelése alatt volt csődtömegből vagy egyébként reá bízott vagyonból teljesítette, ennek bizonyítása pedig alperesnek nem sikerült ; mert: 1. alperesnek felperesileg tagadott azon állítását, hogy Z. Károly a hitelezőkkel kötendő egyezség létesithetóse végett egy H. testvérek-féle 1500 frtos elfogadványt átvett és abból 940 frtot ós ismét 300 frtot beszedett volna, az e részben felhívott és eskü alatt kihallgatott S. Jósa ós R. Ferencz tanuk nem tagadják. 2. A 3 V. alatti végzéssel csak annyi van igazolva, hogy a csődtömeghez tartozott bolti áruknak szabad kézből való eladását, a csődbíróság meg nem engedte ós a mennyiben az már megkezdetett volna, a boltnak azonnali bezárását elrendelte, de korántsem azt, hogy Z. Károly a bolti árukból ezen végzés kelte előtt csak egy darabot is eladott volna és ezt az e részben felhívott H. Mátyás és R. Ferencz tanuk sem igazolják, mig ellenben a csődiratoknál levő 1865. május 18. felvett választmányi ülósi jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a leltározott ingóságoknak egy része alperes neje által igényeltetvén, ugyanaz annak részére kiadatni rendeltetett, a csődleltár szerint csakis 1200 frtra becsült, alperes anyja E.Rozália által már a csőd elrendelése előtt 4000 frt erejéig váltótörvényszékileg lefoglalt bolti áruczikkek és bútorzat pedig E. Rozália eme követelésének kielégítése végett a választmány jóváhagyásával H. Miksának a becsáron felül, H. tanúvallomása szerint összesen 1954 frt 30 kr., mi tehát a zálogjogul nyert E. Rozália követelését sem fedezte,