Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

57 közösült nemileg, annak bebizonyításául, hogy alperes vele az 1877. april hóban ismételve közösült nemileg, hogy az atyaságot elismerte, hogy felperesnek szógyen ós fájdalomdíj fejében 80 frtot tényleg fizetni igért, tanukra hivatkozott, s az ezen módon bizonyítás nem sikerülte esetén válasziratilag alperest a tagadó főesküvel megkínálta, melyet utóbbi teljes szövegezésében viszonválasziratilag azon esetre, ha kifogásait tanúi nem bizonyítanák, elfogadott, tekintve, hogy felperes tanúi bizonyítékot egyáltalában nem szolgáltattak ós az alperesi tanuk vallomása, jelesül a felperesseli nemi közösülés tényét illetőleg oly időről szól, mely a szóban forgó gyermek nemzését évekkel előzte meg, a további alperesi tanuknak felperes életmódjára vonatkozó vallomása pedig nem közvetlen tudomáson alapulván, figyelembe szintén nem vehető ; a per ezen állásában egyéb bizonyíték hiányában a prt. 221. ós 222. §§. alapján a főesküveli bizonyítás volt alkalmazandó, ós ehhez képest az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatásával a per kimenetele az alperesnek megítélt főeskü le- vagy le nem tételétől feltételezendő. A gyermektartás évi, illetőleg havídij meghatározásánál mérvadó volt, hogy, eltekintve attól, miszerint az mérsékelt összegben követeltetik s mennyiségileg alperes által határozottan nem is kifogásoltatott, az alperesi főeskü le nem tótele esetére bizonyítva leend, hogy ezen összeg alperes által annak idején önként határoztatott meg; az, hogy alperes javára esetleg pervesztessé válandó felperes perköltségben el nem marasztaltatott, azon körülményben leli indokolását, hogy alperes az elsőbiróság Ítélete ellen, mely szerint perköltségei megszüntettek, felebbezéssel nem élt. A legfőbb ítélőszék 1880. deczember 29-ón 8511. szám alatt következő ítéletet hozott : Tekintve, hogy K. János, K. István, Gy. János ós Z. Géza tanuk által igazoltatott, hogy felperes bordélyházat tartva, mindenkivel, kinek tetszett, közösült s igy rá, mint nyilvánosan rossz életet folytató nőre azon jogi vélelem, hogy ő vele oly időszakban közösült, melytől a szülésig hatnál nem kevesebb, tiznól pedig nem több hónap mult el, a gyermek nemzőjének tekintendő, alkalmazás annyival kevósbbó nyerhet, mert a 9. alatti hivatalos bizonyítvány, hol ugy K. János és S. József tanuk vallomásából is kitűnik, első gyermekének apaságát is különböző egyénekre fogta, sőt saját anyja Gy. Mihálynó vallomása szerint is az 1877. évi deczember hó 21-ón született gyermekét nagy úrtól származottnak állította; tekintve továbbá, hogy felperesnek azon állitása, hogy alperes a közösülést ós apaságot beismerte, hogy szé-