Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

53 másodbiróság által elfogadott minősítés mellőzésével, az elkövetett cselekményt erőszakos nemi közösülésnek mondotta ki. Ezen megalapításánál irányadónak vétetett, hogy a nemi közösülés 6—8 éves korban lévő leánynyal, tehát oly gyermekkel követtetett el, a kit a B. T. K. akaratának nyilvánítására tehetetlen állapotban levőnek ismert el, a kivel tehát a nemi közösülésnek habár látszólagos beegyezésével elkövetése, a B. T. K. 232. §-a 2. pontjának egyik esetét állapítja meg. Hogy pedig a 6—8 éves leány, valamint az életkorának 12. évét még tul nem haladott gyermek egyáltalán akaratnyilvánításra képtelen állapotban levőnek ismertetik a B. T. K. által, az világosan kitűnik a következőkből: 1. A B. T. K. 83. §-a az életkornak 12. óvót még tul nem haladott gyermekekre nézve feltótlenül, és minden megszorítás nélkül kizárja a beszámítást. 2. A B. T. K. 84. §-a az életkornak 16. évét be nem töltött kiskorúakra nézve is kizárja a büntető beszámítást, de csak azon feltétel alatt, ha azok cselekményük bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birtak. Ez utóbbi szakasz nemcsak értelmezi az előbbit, hanem annak egyszersmind törvényhozói indokát világosan meg is jelöli; kifejezésre juttatva a törvény alapgondolatát, mely szerint a 12 éves, és az azon aluli gyermekkor által a beszámitás azért záratott ki: mert a törvényhozás categoricus határozattal megalapítani akarta és és megalapította, hogy azon eset, mely a 12 —16 éves fiataloknál is előállhat, hogy t. i. cselekményük felismerésére szükséges képességgel nem birnak, a 12 éven aluli gyermekeknél, már ezen kornál fogva fel tótlenül és vitatlanul előáll, és «vi legis» létezőnek fogadtatott el. Minthogy pedig a felismerési képesség és a belátás lényeges alkatrésze, előfeltétele az akaratnak, ugy hogy annak hiánya ez utóbbinak hiányát szükségszerüleg eredményezi, akként, hogy a büntetőtörvények egész rendszerén át, a beszámithatlan állapot vagy a felismerésre nem képes állapot, az akarat szabad elhatározására nem képesített állapottal egyértelmű kifejezóst képeznek, ez okból az életkorának 12-ik óvót még tul nem haladott gyermek, a törvény értelmében absolute akaratkóptelennek tekintendő. 3. Kitűnik ez továbbá a 83. §. viszonyításából a 76. §-hoz, mely szerint a cselekmény nem számitható be annak, «kinek elmetehetsége meg vala zavarva, és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt».