Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

44 kötött polgári házasság otthoni joghatályának biztosítása iránt nemzetközi szerződéseink sem Olaszországgal, sem más állammal nincsenek : miért is a kérdéses házasság alperesre nézve semmisnek s nem létezőnek volt kimondandó. Nem vétethetett figyelembe a házassági kötelék végleges feloldása iránti kereset, mert csak hazánk polgári törvényei s az egyházjogi szabványok szerint kötött s azok által érvényesnek elismert házasság végleges feloldásáról lehetne szó, jelen per tárgyát pedig törvényeink szempontjából egy már önmagában semmis és nam létező házasság képezi, melynek csak semmis voltát s nem létezését kellett kimondani. A köztük állítólag kötött egyházi házasságra nézve felvilágosítást nyújtanak a kassai honvéd hadbiróságtól bekért iratok, melyekből kitűnik, hogy köztük 1866. február 22. meghatalmazás utjáni (per procurationem) egyházi házasság jött létre, melynek megsemmisítése iránt M. Eleonóra 1871. január 20. a nápolyi érseknél pert indított, mely házasságot az érseki Curia 1872. aug. 16. kek ítéletével érvényesnek jelentette ki, mi ellen K. Leó a római Curiához felfolyamodott, azonban hivatalos felszólításra okmányait be nem mutatta, s az eljárási költségek fejében követelt előleget meg nem küldötte; továbbá 1867-ben egymástól tényleg elváltak ós K. 1869. okt. 22. a jelen per tárgyát képező polgári házasság megsemmitésót és a kath. egyházi törvények szerint való házasságra léphetés megengedését kérte a kassai szentszéktől. Ez 1871. febr. 20. azon kérelemnek helyt adott; azonban utólagosan hivatalos tudomást szerezvén arról, hogy M. Eleonóra a nápolyi érseki szék előtt az egyházi házasság megsemmisítése iránt pert indított, fentebbi határozatának hatályát 1871. apr. 22 ki ujabbi határozatával felfüggesztette mindaddig, raig a nápolyi érseki szék előtti per be nem fejeztetik, és K. Leo szabad állapotját az ítélet teljes hitelű példányával nem igazolandja. A nápolyi érseki Curia fentebbi ítéletének éi vénye bírálat alá nem volt vehető, mert habár áll az, hogy törvényünk szerint a bíróság illetőségét személyes keresetekben alperes lakhelye vagy állandó tartózkodási helye határozza meg s ettől eltérésnek még a felek közös akarata folytán sincs helye (perr. 53. §.), habár továbbá az 1869. IV. t cz. 20. §. világosan kimondja, hogy illetékes bíróságától senkit sem lehet elvonni; s habár a közönséges egyházi jog is ugyanazon illetőséget állapítja meg, s igy M. Eleonórának az állítólagos egyházi házasság megsemmisítésére a pert K. Leo illetékes magyarországi szentszóki bírósága előtt kellett volna folya-