Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

42 az ügylet létesítésére ő beszélte reá K. Andrást: B. Dávidot a csalás kísérletének bűntettében, mint értelmi bünszerzőt bűnösnek kimondani s azon súlyosító körülmény mellett, hogy a szorult helyzetben levő s elhanyagolt nevelésű K. Andrást jogos hitelezőinek megkárosítására ő beszélte rá az ügylet megkötésére, melyből a hasznot csak ő maga húzta volna, hogy M. Jánost is saját érdekében vinculum lekötésére kötelezte, másrészt azonban mindkét vádlottat illetőleg enyhítő körülménynek tekintve, hogy mindkét vádlott büntetlen előéletű, s kár nem merült fel, a íenjelzett büntetésre, s annak következményeire itélni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: Az eljárt kir. törvényszék ítélete indokain kivül ínég azért is helybenhagyatik, mert vádlott az adásvevési szerződés megkötése napján, vagyis 1875. márcz. 4. tartozott volna a kifizetett kötelezvényekkel kielégíteni a vételárt ós mégis a vételár lefoglalása csak márczius 9-én, s illetve 14-én, tehát később következvén be, minden kétséget kizárólag kiderült, hogy vádlott minden módot felhasznált jogtalan hasznának másnak károsításával előidézni. A kir. Curia mint legfőbb ítélőszék : Mindkét alsó bírósági ítéletnek megváltoztatásával, K. András és B. Dávid vádlottak a csalás bűntette kisérletének vádja terhe alól felmentetnek. Indokok : Mert a vizsgálati adatok szerint K. András, a szklabinai 35. sz. tjkvben foglalt és részben zálogjogilag bekebelezett adósságokkal terhelt, egészben pedig adósságai után folyó kamatok törlesztése fejében egyes hitelezői által tettleg használt 3/8 úrbéri telki állományból apai öröksége utján egy negyed részben reá szállott ingatlan birtokát, 1875. évi márczius 4. kelt adásvevési szerződés alapján, B. Dávid és M Jánosnak 300 frtért örökáron eladta. Ugyanazon vizsgálatból kiderül továbbá az is, hogy a vételárból, miután az a kihallgatott felek, nevezetesen B. Dávid vallomása szerint az adósságok törlesztésére lett volna fordítandó, sem B. Dávid, sem M. János az eladónak egy krajczárt sem fizettek, sőt M. János a jelzett adásvevési szerződéstől 1875. márcz. 15. kelt írásbeli nyilatkozata szerint K. András javára és annak beleegyezésével visszalépett, B. Dávid pedig 1875 márcz. 5. 527. sz. a. tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmével elutasittatott ós csak a telekkönyvi teherlapon ugyanazon kelet és szám alatt részére az adásvevési szerződés és a fenébb említett M. Jánosfóle nyilatkozatnak megfelelőleg a vételár fele, vagyis 150 frt és a szerződésben kikötött kötbér fele, vagyis 200 frt erejéig K. András ingatlanára a zálogjog telekköny-