Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

41 meg, s az adósságokat fizesse ki. K. ebbe beleegyezvén, a végmegállapodás abban törtónt, hogy a kérdéses ingatlant M. fogja megvenni. Ezen előzmények után B. Dávid, K. András állításához képest, nevezettet magához szólította, s őt pálinkával megvendégelvén, arra beszélte rá, hogy az ingatlan birtok eladását oly módon eszközölje,hogy a fele részben ő, azaz B. Dávid, vevő legyen, megígérvén neki, hogy ha ebbe beleegyezik, B. a birtokot nevére átiratandja, s mig a telekkönyvileg nem biztosított hitelezők őt, azaz K.-et amúgy sem fogják megtámadhatni, neki pár száz forint kedvezményt fog nyújtani, mit K. elfogadván, birtokát M. János és B. Dávidnak, egyenlő felerészben átadta, s mig M. János, miként azt saját vallomása során állítja, midőn az ügylet veszélyes voltát felismerte, e vételtől elállott, addig B. Dávid, habár ő hitelezője sem volt K.-nek, a vonatkozó tjkvbe jegyzett «kiskoruság» törlését saját költségén eszközölte, sőt hogy M. János irányában is biztosítsa magát, tekintve, hogy B. Dávid csak a birtok fele részére volt telekkönyvileg bekebelezve, a közötte és M. János közt létesült szerződési nyilatkozat (osvecenia) be nem tartása esetére, saját érdekének megóvása tekintetéből 400 frt erejéig szóló vinculumot is biztosított saját maga számára, s azt be is telekkönyveztette. Mig tehát egyrészt, a csalás bűntettének tónyálladéka constatálható azért nem volt, mert a czólba vett megkárosításnak eleje vétele mellett kár nem merült fel, de K. András ellenében, saját abbeli önbeismerő vallomása alapján, hogy ingatlan birtokát, mely 700 frt adóssággal volt terhelve, kisebb hitelezőinek czélzott megkárosítása mellett csupán azért adta el M. János és B. Dávidnak, hogy B. Dávidtól majdan bizonyos kedvezményi díjazást fog kapni, a csalási bűntett kísérletének tónyálladéka, ugy tárgyilag, mint alanyilag helyre állitottnak bizonyult, ugy másrészt B. Dávid abbeli védekezése, hogy az ingatlant jóhiszemüleg szerezte meg, teljesen megdöntöttnek bizonyult az által, hogy tudomással bírván a kérdéses ingatlan túlterhelt voltáról, azt daczára annak, hogy tudta, miszerint az ingatlan 700 írttal volt terhelve, 300 frtórt megvette, hogy ezt azon körülmény mellett is megvette, hogy a már említett nyilatkozat (osvecenia) szövegén világosan kifejezve volt, hogy M. azért lép vissza az adásvevóstől, mert belátta, hogy ezen ügylet által K. András többi hitelezői megrövidíttetnének, hogy a kiskorúság törlését, s a kérdéses ingatlannak K. András nevére leendő telekkönyveztetését saját költségén eszközölte, ügyvédeket díjazott, holott mindez az eladó érdekében állott volna ; tekintve végre, hogy