Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

gonosz szándók sem régibb törvényeink szerint nem kívántatott, a mint azt a már idézett 1715. 7. t. czikknek «si tamen per calumniam aut dolose aut malitiose quemquara incuratu tanúsítja, sem a B. T. K. 258—260. §§ ai szerint nem kívántatik, minthogy ezek szerint csak az követeltetik, hogy a vád valótlannak bizonyuljon ; míg azon esetben, ha valaki jobb tudomása ellenére tudva hamisan vádol, a 227. §. szerint súlyosabb beszámítás alá eső hamis vád bűntettének tényálladéka áll elő: tekintve, hogy a hatóság előtt tett vádnak alaptalanságáróli tudomás nem kívántatik a rágalmazás tényálladékához és hogy a másodbiróság a rágalom fogalmát oly elemekhez köti, melyek fogalmához ópenséggel nem tartoznak, mert nem a tett inditó oka, hanem azon öntudat, hogy másoknak tisztelés és becsülés iránti jogai sértetnek meg, képezik az egyedül döntő jogi nézpontot, és mert valótlan ténybeli állitások terjesztése ellen a törvény adta védelem még akkor sem tagadható meg, ha valótlan állitások esupán könyelmüsógből vagy meggondolatlanságból tétettek ; tekintve, hogy R. beadványaiban, bár azok egyikében maga azt mondotta : «Wenn auch die geologischen Verháltnisse des Bodens nacb den Regein der Chemie vermuthen lassen, dass der Character der Ofner Bitterwásser ein gleicher sei», tehát nem meggondolatlanságból, hanem megfontolás után és igy öntudatosan mégis nyíltan és határozottan kívánta, hogy S. szabálytalanságai és csalárdságai miatt megfenyíttessék és hogy ennek következtében az általános becsülós és tisztelet tőle megvonassék; az e czélból általa felhozott állitások pedig ugy az illetékes közhatóság által kimerítően eszközölt vizsgálat, valamint a bűnvádi eljárás folyamán valótlanoknak bizonyultak be: ugyanazért a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az eljáró kir törvszék ítéletét a bűnösség ós minősítés tekintetében az abban felsorolt és a fenn előadott indokoknál fogva, a büntetés tekintetében pedig a B. T. K. 20. §., 258—260. §§-ain alapuló azon meghatározással, hogy fogság helyett fogház alkalmazandó, azért kellett helybenhagyni, mert az közvádló kir. ügyész részéről nem felebbeztetett.