Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

36 zott W. Ferencz, W. Károly ós M. István, mindegyike eskü alatt vallotta, hogy valótlan az, miszerint a tűzoltásra elhelyezett vagy palaczkok kimosására használt viz ismét a kútba visszaöntetett, palaczkokba töltetett és áruba bocsáttatott volna, továbbá hogy valótlan, miszerint pöczegödörben vagy ilyen mellett valaha kut nyittatott, vagy hogy a keserűvíz esővízzel valaha szaporittatott vagy vegyittetett volna, sőt hogy a keserűvíz teljes leülepedésére használt kádakba esőviz be sem juthatott: nyilvánvaló, hogy R. fentjelzett feljelentéseiben foglalt állitások merőben alaptalanoknak tekintendők. Minthogy pedig más becsületének ós jó hírnevének a hatóságok sőt a nagy közönség előtti ilyetén megtámadása, mely valódisága esetében az ellen, a kiről valótlan vagy elferdített tények állíttattak, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki, korábbi törvényeink, nevezetesen az 1576. 9. t. ez., az 1574. 2. t. cz. és az 1715. 7. t. cz. szerint súlyos beszámítás alá eső büntettet, az 1880. évi szeptember 1. hatályba lépett B. T. K. 258 és 260. §§. szerint pedig a rágalmazás vétségét képezi : ugyanazért a bpesti m. kir. ítélő tábla ítéletének megváltoztatásával az eljáró kir. törvényszék Ítélete az abban, valamint a fent elősorolt indokok alapján annyival is inkább volt helybenhagyandó, mivel vádlott R. Adolf előnyére másodbiróságilag felhozott körülmények nem találtattak olyanoknak, a melyek alapján ő az ellenében emelt vád alól fel lett volna mentendő. A mi nevezetesen a másodbiróság ítéletében felhozott azon körülményt illeti, hogy Dr. L. Justusnak 1870. évi július 19. kelt s másolatban R. által becsatolt leveléből az tűnvén ki, miszerint a (•Hunyadi Jánost) keserű forrásnak vizét nem maga Dr. L., hanem annak segédje Kn, vegyelemezte, és igy R. feljelentésében foglalt azon ténybeli állítás, hogy az emiitett keserű forrásnak vize csakugyan Dr. L. által nem lett vegyelemezve, bizonyítottnak veendő, az nemcsak azért nem volt elfogadható, mivel ellentétben áll S. által a vógtárgyalás során bemutatott és tartalmukra nézve már fentjelzett M. ós V. tanárok nyilatkozataival, hanem még azért sem, mivel minden okmány természetében és jellegében fekszik, hogy azon egyéntől származónak tekintendő, aki azt aláirta és nevével ellátta s minthogy a «Hunyadi János» keserűvíz forrás vizének szilárd alkatrészeiről szóló vegyelemzési tanúsítványt és a viz gyógyhatásáról kiállított véleményt L. saját nevében és sajátkezüleg irta alá, és igy ezen okmány nem tekinthető mástól mint Dr. L.-től magától származónak.