Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

30 könyvben feltüntetett vallomása és vádlott felebbezóséhez mellékelt nyilatkozata között némi eltérés mutatkozik, s jóllehet vádlott felebbezési indokaiban több tanú vallomásának és a szakértők nyilatkozatának hiányos bevezetését kifogásolja s ennek alapján az első bírósági itélet feloldását és az állítólagos eljárási hiányok pótlásának elrendelését kérte, mindazonáltal tekintve, hogy G. Károly tanúnak, a végtárgyaláson tett vallomása és fentjelelt bizonyítványának tartalma, az abban érintett ténykörülményekre nézve, hogy t. i. W. Ferencz tanú vádlottal együtt jelent meg nála és ott a vádlott által szerkesztett és előterjesztett bizonyítvány tartalmán W. Ferencz kívánságára módosítások tótettek, s hogy W. Ferencz azon alkalommal ama bizonyítványt alá nem irta, lényegileg egymástól eltérnek, s minthogy továbbá a végtárgyalásról felvett s az eljáró kir. törvényszék által hitelesitett jegyzőkönyv tartalma ellenében a vádlott felebbezési indokaiban felhozott, de mivel sem támogatott kifogások bírói figyelembe nem vehetők, vádlott részéről az első bírósági itélet feloldása s az általa felhozott hiányok pótlásának elrendelése iránt tett kórelem mellőzésével, az ügy érdemileg felülvizsgálat alá veendő volt. Az ügy érdeme tekintetében pedig az eljárt kir. törvényszók ítéletének megváltoztatásával, R. Adolf vádlottat, az ellene rágal mazás miatt emelt vád alól, tényálladék hiánya miatt azért kellett felmenteni, mert mig egyrészről a vizsgálati adatok szerint vádlott ellen S. András azon alapon emelt panaszt, mert vádlott Budapest főváros tanácsánál és a m. kir. belügyminisztériumnál ismételt bejelentést tett aziránt, hogy S. András panaszos budai keserűvíz forrásait Dr. L. Justus vegyelemzésének feltűntetése mellett hozta for galomba, holott a nevezett Dr. L Justus azokat soha sem vegyelemezte, továbbá W. Ferencz illetve W. Mátyás ós M. István által kiállított bizonyítványokra támaszkodva, feljelentésében azt állította, hogy S. András a fogyatkozó vízmennyiséget, üvegek mosása czéljából kádakban elhelyezett esőviz által is szaporodott és romlott keserüvizzel, továbbá egy 200 • ölnyi szemét-gödör közepén ásott, 9. számmal jelelt kut vizének a 3. számú kútba való áthozatása által szaporította s az ily módon megszaporított vizet forgalomba is hozván, a keserüviznek ezen szabályellenes kezelése által a nemzetgazdászati és közegészsógi érdekeket koczkáztatta, a R. Adolf által szándékos kiszámítással ós megfontolással emelt ezen feljelentések pedig, melyek az azokban előadott tények valósága, és törvényszerű bebizonyittatása esetében panaszos elleni bűnvádi eljárás alapjául is