Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

29 teriuaanál a vizsgálatot kieszközölte s a melyek alapján S. kútjait bezáratni kérte. Pedig R. Adolf annak idején e tanuk nyilatkozatait is irásba foglalta és ezeket nyomtatványok és hírlapok utján világszerte közöltette. Azon szorgos tevékenység mellett, melyet R. Adolf a S. ellen fölhozható adatok szerzésében kifejtett, föl sem tehető R.-ről, hogy egy bizonyítékról, mely mindenek fölött állna, puszta véletlenségből avagy a szükségszerű elővigyázat hiányából megfeledkezett volna és azt, ha tehette, meg nem szerezte volna. R. Adolf ugyanis sem a minisztérium előtt, sem a vizsgálat során egyetlen egy csöppet sem mutatott fel azon vizből, mely miatt S. Andrást, ugy a hatóságok, valamint az egész bel- és külföld előtt pellengérre állította. A kihallgatott szakfórfiak nyilatkozatai, bár az ügyet több irányban derítették fel, a criminilasticai elem megállapításához csak nemlegesen és pedig annyiban járultak, hogy e nyilatkozatokban a R. által emelt vádak igazolást nem találtak. Mindezekből kitűnik, hogy R. Adolf S. Andrást a m. kir. belügyminisztérium előtt oly tényekkel vádolta, melyek alapján S. ellen a közigazgatási hatóság részéről azonnal a vizsgálat elrendeltetett. Továbbá nem szenved kétséget, hogy ha ama tények valók volnának, ez esetben S. András a közegészség ellen oly bűntényt követett volna el, melynek megtorlása e, bűnügyi igazságszolgáltatás feladatát képezné. De végül, miután a vádbeli tények által S. András meggyalázó cselekmények elkövetésével terheltetik: kétségtelen az is, hogy azok valódisága esetén S. András a közmegvetós tárgyává válnék. Ezek alapján R. Adolf a rágalmazás vétségében vétkesnek volt kimondandó. A büntetés kiszabásánál vádlottnak büntetlen előélete enyhítő körülménynek tekintetett ; másrészről azonban irányadó szempontul vétetett, hogy ámbár R. Adolf föllépteinek éle közvetlenül S. András, mint üzletversenytárs ellen volt irányozva, mindazáltal akkor midőn vádlott saját érdekeit ekként szolgálta, közvetve egyik virágzó honi iparágunk jövendőjét is bűnös könnyelműséggel koczkáztatta. Vádlottnak felebbezése folytán a budapesti kir. ítélő tábla 1880. évi május 5. 3772. szám alatt következő ítéletet hozott: Az eljárt kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával R. Adolf, az ellene rágalmazás miatt emelt vád és következményeinek terhe alól, tónyálladék hiánya miatt felmentetik. Indokok : Jóllehet G. Károly tanúnak, a végtárgyalási jegyző-