Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

28 E pontnál tehát R. Adolf és W. Ferencz szavahihetősége állt egymással szembe. R. Adolf e téren bizonyítékok nélkül áll, ellenben W. Ferencz előadásának valóságát a következő okok támogatják : 1. A G. Károly irodájában R. és W. közt lefolyt jelenet nyíltan arra mutat, hogy R. Adolfnak bár helyzetét a közte ós W. közt fenforgott viszony tetemesen könnyítette, nagy erőlködést kellett kifejtenie, hogy W.-t bárminemű nyilatkozat tótelére rábírhassa és mégis ez alkalommal R. minden törekvése meghiúsult. 2. W. Ferencz valahányszor ezen ügyben hatóság előtt kihallgattatott, önmagával homlokegyenest vallott. 3. Erkölcsi támpontot nyer W. Ferencz vallomása az által is, hogy ennek valódiságát a hatósági vizsgálat is igazolta. Kérdés most már, hogy W. Ferencz miként írhatta alá azon nyilatkozatot, melynek tartalma jobb tudomásával határozott ellentétben állott? Ennek magyarázatát részben W. Ferencz, részben maga a helyzet nyújtja. W. Ferencz ugyanis azt vallotta, hogy megbízott R. Adolfnak azon szavaiban, miszerint a kérdéses nyilatkozatban nem más foglaltatik, mint az, amit W. Ferencz R. előtt elmondott. Másrészről pedig W. Ferencznek nem is volt oka, de tán bátorsága sem, hogy szolgálatadó ura R. Adolf szavaiban kételkedjék. De ha R. Adolf azon állítása, hogy W. Ferenc? tudta mit ir alá, való volna is, azon percztől fogva, midőn R. Adolf ezen nyilatkozatot közzétette és annak alapján S. András ellen a hatóság közbenjárását kérte, ugy ezen bizonyítvány tartalmáért valamint a további következményekórt is a felelősség őt terheli. Terheli pedig annyival inkább, mert R. irányában, ugy értelmi képességéről, mint az általa elfoglalva tartott állásnál fogva is joggal támasztható azon igény, hogy urelőtt válolna, a vádtónyek valódisága tekintetében előbb meggyőződjék. R. Adolf ezt nem tette és ezzel a mig egyrészről elvesztette, erkölcsi értékét azon állítása, hogy a közügy érdekében vélt cselekedni, midőn S.-t megtámadta, addig másrészről épen az által jogosultságot nyert ama föltevés, hogy R. A. egész eljárásának czólját magán kereskedői érdek képezte, melynek ideig óráig a W. által kiállított nyilatkozat is hasznos szolgálatot tehetne. W. Mátyás ós M. István a vógtárgyaláson távolról sem igazolták azon vádakat, melyeknek alapján R. Adolf S. ellen a minisz-