Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

26 10. 1. A rágalmazás fogalmához külön gonosz szándék sem régibb törvényeink szerint nem kívántatott, a mint azt az 1715. 7-ik törvényezikknek 8-ik §-a «si tamen per ealnmniam ant dolose aut malitiose queiuquam inenrat» tanúsítja, sem a B. T. k. 258—260. §§-ai szerint nem kívántatik, minthogy ezek szerint csak az követeltetik, hogy a vád valótlannak bizonyuljon ; míg azon esetben, ha valaki jobb tudomása ellenére tudva hamisan vádol, a 227-ik §. szerint súlyosabb beszámítás alá eső hamis vád bűntettének tényálladéka áll elő. 2. .\em a tett indító oka, hanem azon öntudat, hogy másoknak tisztelés és beesülés iránti jogai sértetnek meg, képezik az egyedül döntő jogi nézpontot, és valótlan ténybeli állitások terjesztése ellen a törvény adta védelem még akkor sem tagadható meg, ha valótlan állitások csupán könnyelműségből vagy meggondolatlanságból tétettek. (1881. január 11. 7584. sz. a.) Rágalmazással vádolt R. Adolf elleni fenyítő ügyben a budapesti kir. törvszék 1879. november 21. 21847. sz. a. következő ítéletet hozott: R. Adolf a budai «Rákóczy» keserűvízforrás igazgatója, a rágalmazás vétségében vétkesnek kimondatik, s hat hónapi fogságra ítéltetik. Indokok : R. Adolf a vógtárgyaláson oda nyilatkozott, hogy midőn 1877. évi márczius havában a L. testvérek tulajdonát képező budai keserüvizforrás igazgatását átvette, feladatul tűzte ki magának megszüntetni azon üzelmeket, melyek S. András keserűvízforrás-tulajdonos telepén azon időben gyakorlatban voltak. E feladat teljesítését R. Adolf akként kezdette meg, hogy már 1877. évi június havában a m. kir. belügyminisztériumhoz kérvényt adott be, melyben S. Andrást azzal terhelte, hogy vizeit hamis vegyelemzós alatt bocsátja áruba. Ugyanezen kérvényben S. eljárásának jellemzéséül fölhozta volt R., hogy S. puszta nyerészkedési vágyból a közönséget tévedésbe ejti és megkárosítja, s hogy S. eljárása mennyire veszélyes egészségi szempontból is, az kiszámithatlan. A vógtárgyalás során szakszerüleg igazolva lőn, hogy ugy az összes budai sósforrások általában, valamint S. vizei is különösen vegyi tekintetben, vagyis a szilárd ós hig részek aránya tekintetében oly egyformák, miszerint az egyes kutak vagy források vizei közt számot tevő eltérések nem fordulnak elő. R. Adolf mint maga is szakértő tudta azt, és igy tudta vagy legalább tudhatta azt is, a mit a végtárgyaláson a szakértők kifejtettek, hogy t. i. azon esetben, midőn hason tartalmú vizek közül az